Encontrados 293 resultados para: Ekkor

  • Ekkor az Úr megkérdezte Kaint: "Hol van a testvéred, Ábel?" Õ így válaszolt: "Nem tudom; talán õrzõje vagyok testvéremnek?" (Teremtés könyve 4, 9)

  • Ekkor az Úr így szólt: "Nem marad éltetõ lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen." (Teremtés könyve 6, 3)

  • Ekkor Isten megemlékezett Noéról és minden vadállatról, minden háziállatról, ami vele volt a bárkában. Isten szelet támasztott a föld felett, mire a víz apadni kezdett. (Teremtés könyve 8, 1)

  • Noé 600. életévében, az elsõ hónapban, a hónap elsõ napján felszáradt a víz a föld színén. Ekkor Noé félretolta a bárka fedelét, körülnézett, s íme, a föld felszíne szikkadt volt. (Teremtés könyve 8, 13)

  • Ekkor Isten szólt Noéhoz: (Teremtés könyve 8, 15)

  • Ekkor kivonult a szodomai király, a gomorrai király, az admai király, a cebojimi király és a belai (azaz coári) király, s a Sziddim völgyében szembeszálltak velük: (Teremtés könyve 14, 8)

  • A menekülõk egyike hírt hozott errõl Ábrámnak, a hébernek. Õ ekkor az amorita Mamrének, Eskol és Áner testvérének terebintjénél lakott, akik Ábrám szövetségesei voltak. (Teremtés könyve 14, 13)

  • Ekkor õ kimondta az Úr nevét, aki beszélt vele: "Te El Roi vagy!" - azután hozzáfûzte: "Arra tekintettem én itt, aki reám tekint?" (Teremtés könyve 16, 13)

  • Ekkor Isten így szólt hozzá álmában: "Én is tudom, hogy szíved egyszerûségében tetted. Magam õriztelek meg attól, hogy vétkezz ellenem. Ezért nem engedtem meg, hogy hozzányúlj. (Teremtés könyve 20, 6)

  • Ekkor Abimelek juhokat, szarvasmarhákat, szolgákat és szolgálókat vett, s Ábrahámnak adta. Feleségét, Sárát is visszaadta. (Teremtés könyve 20, 14)

  • Ekkor halt meg Sára Kirjat-Arbában, vagyis Hebronban, Kánaán földjén. Ábrahám elkezdte Sáráért a gyászszertartást és a siratást. (Teremtés könyve 23, 2)

  • Az országban éhínség tört ki. Ez más ínség volt, mint az, amely Ábrahám idejében dühöngött. Ekkor Izsák elment a filiszteus királyhoz, Abimelekhez Gerárba. (Teremtés könyve 26, 1)


“Imitemos o coração de Jesus, especialmente na dor, e assim nos conformaremos cada vez mais e mais com este coração divino para que, um dia, lá em cima no Céu, também nós possamos glorificar o Pai celeste ao lado daquele que tanto sofreu”. São Padre Pio de Pietrelcina