Encontrados 633 resultados para: Júda

  • Jefunne fia, Káleb, Júda fiai között kapott örökrészt az Úr Józsuénak adott parancsa szerint. Ez neki adta Kirjat-Arbát, az anakiták fõvárosát, azaz Hebront. (Józsue könyve 15, 13)

  • Ez lett Júda fiainak örökrésze, nemzetségeik szerint. (Józsue könyve 15, 20)

  • Júda fiai törzsének városai Edom határánál, a Negeben: Kabceel, Éder, Jagur, (Józsue könyve 15, 21)

  • Júda fiai azonban nem tudták a Jeruzsálemben lakó jebuzitákat kiûzni; így a jebuziták Jeruzsálemben élnek, Júda fiai mellett mind a mai napig. (Józsue könyve 15, 63)

  • Osszák fel a földet hét egyenlõ részre: Júda maradjon a földjén délen, a József házából valók meg maradjanak a földjükön északon. (Józsue könyve 18, 5)

  • A sorsvetés Benjamin fiainak törzsére esett, nemzetségeik szerint úgy adódott, hogy földjük a Júda fiaié és a József fiaié között terült el. (Józsue könyve 18, 11)

  • A határ itt megtörik, és a nyugati oldalon délre fordul annál a hegynél, amely délen Bet-Horonnal szemközt emelkedik, hogy Kirjat-Baalnál, vagyis Júda fiainak egyik városánál, Kirjat-Jearimnál érjen véget. Ez volt a nyugati oldal. (Józsue könyve 18, 14)

  • A második sorsvetés Simeonra esett, Simeon fiainak törzsére, nemzetségeik szerint az õ örökrészük Júda fiai örökrészében terült el. (Józsue könyve 19, 1)

  • Simeon fiainak örökrészét Júda fiainak részébõl vették ki, mivel Júda fiainak része túl nagy volt számukra így Simeon fiai Júda fiai örökrészének középsõ részén kapták meg örökrészüket. (Józsue könyve 19, 9)

  • Erre a célra szentelték tehát Galileában Naftali hegyén Kedest, Efraim hegyén Szichemet, Júda hegyén Kirjat-Arbát, azaz Hebront. (Józsue könyve 20, 7)

  • A sorsvetés Kehát fiainak nemzetségeire esett, így Júda, Simeon és Benjamin törzsébõl 13 várost a levitáknak adtak, Áron pap fiainak; (Józsue könyve 21, 4)

  • Júda és Simeon törzsébõl a következõ nevû városokat adták; (Józsue könyve 21, 9)


“Amar significa dar aos outros – especialmente a quem precisa e a quem sofre – o que de melhor temos em nós mesmos e de nós mesmos; e de dá-lo sorridentes e felizes, renunciando ao nosso egoísmo, à nossa alegria, ao nosso prazer e ao nosso orgulho”. São Padre Pio de Pietrelcina