Encontrados 2022 resultados para: Ura

  • Uram, a jobbod kitûnik erejével, Uram, a jobbod leveri az ellenséget. (Kivonulás könyve 15, 6)

  • Uram, ki hasonlít hozzád az istenek közül? Kit övez a szentség úgy, mint téged? Félelmetes vagy tetteidben, csodákat mûvelsz. (Kivonulás könyve 15, 11)

  • Félelem és rettegés fogta el õket, karod erejétõl megmerevedtek, mint a kõ. Így vonult át néped, Uram, így vonult át a néped, melyet kiváltottál. (Kivonulás könyve 15, 16)

  • Elhoztad õket és elültetted, a hegyen, amely a te szent örökséged. Ezt a helyet, Uram, te tetted lakóhelyeddé, ezt a szentélyt, Uram, a te kezed készítette. (Kivonulás könyve 15, 17)

  • Az Úr uralkodik örökkön örökké. (Kivonulás könyve 15, 18)

  • Mirjam így énekelt elõttük: "Magasztaljátok az Urat, mert dicsõség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette." (Kivonulás könyve 15, 21)

  • Így szólt: "Ha hallgatsz Uradnak, Istenednek szavára, és azt teszed, ami helyes az õ szemében, ha engedelmeskedsz parancsainak és követed minden utasítását, akkor nem sújtalak semmiféle betegséggel, amelyekkel az egyiptomiakat sújtottam. Én, az Úr vagyok a te orvosod." (Kivonulás könyve 15, 26)

  • A nép nekitámadt Mózesnek és így szólt: "Adj nekünk ivóvizet." Mózes ezt válaszolta: "Miért támadtok engem? Miért kísértitek az Urat?" (Kivonulás könyve 17, 2)

  • A helyet Masszának és Meribának nevezte el, mivel Izrael fiai ott zúgolódtak és kísértették az Urat. Ezt kérdezték ugyanis: "Köztünk van-e az Úr vagy nincs?" (Kivonulás könyve 17, 7)

  • Az Úr így szólt Mózeshez: "Menj le és figyelmeztesd a népet: ne lépje át a határt, és ne akarja látni az Urat, mert sokan meghalnának közülük. (Kivonulás könyve 19, 21)

  • Uradnak, Istenednek a nevét ne vedd hiába, mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki a nevét hiába veszi. (Kivonulás könyve 20, 7)

  • Földed termésébõl a zsenge legjavát vidd el Uradnak, Istenednek a házába. A gödölyét ne fõzd meg anyja tejében. (Kivonulás könyve 23, 19)


“Dirás tu o mais belo dos credos quando houver noite em redor de ti, na hora do sacrifício, na dor, no supremo esforço duma vontade inquebrantável para o bem. Este credo é como um relâmpago que rasga a escuridão de teu espírito e no seu brilho te eleva a Deus”. São Padre Pio de Pietrelcina