Encontrados 12 resultados para: legfõbb

  • S ezek voltak legfõbb tisztségviselõi: Cádok fia, Azarja volt a pap; (Királyok I. könyve 4, 2)

  • Hadad annyira kedves lett a fáraó elõtt, hogy az feleségül adta hozzá felesége húgát, a legfõbb úrnõnek, Tachpenesznek a húgát. (Királyok I. könyve 11, 19)

  • Még nagyanyjától, Maachától is megvonta a legfõbb úrnõi méltóságot, mivel bálványt emelt Aserának. Aza ledöntötte a bálványt és a Kidron völgyében elégette. (Királyok I. könyve 15, 13)

  • Mert te vagy, Uram, a legfõbb a földön, messze fönségesebb minden istennél. (Zsoltárok könyve 97, 9)

  • Maga elé idézte legfõbb embereit, akik vele nõttek fel ifjúkoruktól fogva, és még életében felosztotta köztük birodalmát. (Makkabeusok I. könyve 1, 6)

  • Ez nyomban elküldte egyik legfõbb bizalmasát, Patroklosz fiát, Nikanort, egy nem kevesebb mint húszezer, különféle országból toborzott férfiból álló seregnek az élén azzal a megbízatással, hogy irtsa ki Júdea egész népét. A tapasztalt harcost, Gorgiászt adta mellé hadvezérnek. (Makkabeusok II. könyve 8, 9)

  • Másnap (amikor már legfõbb ideje volt), fölkeresték Júdást, hogy menjenek, hozzák el az elesettek holttestét, és temessék õket atyáik sírboltjába, rokonaik közé. (Makkabeusok II. könyve 12, 39)

  • Parancsot adott neki, hogy Júdást tegye el láb alól, követõit szórja szét, Alkimuszt meg tegye meg a legfõbb templom fõpapjává. (Makkabeusok II. könyve 14, 13)

  • Az asszonyokért és a gyerekekért, a testvérekért és a rokonokért nem aggódtak annyira. Elsõ és legfõbb gondjuk a szent templom volt. (Makkabeusok II. könyve 15, 18)

  • A legfõbb bölcsesség az Úrnak félelme: békét s egészséget teremt maga körül. (Sirák fia könyve 1, 18)

  • A perzsák országának (angyal) fejedelme huszonegy napon át ellenállt nekem. De Mihály, az egyik legfõbb fejedelem, segítségemre jött. Ott is hagytam, hogy küzdjön meg a perzsák királyával, (Dániel könyve 10, 13)

  • Ha majd megjelenik a legfõbb pásztor, elnyeritek a dicsõség hervadhatatlan koszorúját. (Szent Péter I. levele 5, 4)


“Queira o dulcíssimo Jesus conservar-nos na Sua graça e dar-nos a felicidade de sermos admitidos, quando Ele quiser, no eterno convívio…” São Padre Pio de Pietrelcina