Encontrados 101 resultados para: ránk
"Hallgass ránk, urunk! Úgy élsz köztünk, mint Isten fõembere. Temesd halottaidat legjobb sírhelyeinkre. Senki közülünk nem tagadja meg tõled a sírját, hogy oda temesd halottaidat". (Teremtés könyve 23, 6)
Abimelek folytatta: "Miért tetted ezt? Népünkbõl valaki könnyen közeledhetett volna az asszonyhoz, s te nagy bûnt hoztál volna ránk." (Teremtés könyve 26, 10)
"Az a férfi, aki az egész országnak parancsol, keményen ránk támadt és olyan embereknek tartott bennünket, akik ki akarják kémlelni az országot. (Teremtés könyve 42, 30)
Atyjuk, Jákob így szólt hozzájuk: "Megfosztotok gyermekeimtõl: József nincs többé, Simeon nincs többé, és most Benjamint is el akarjátok venni. Ránk kellett törnie mindezeknek." (Teremtés könyve 42, 36)
Õk folytatták: "A héberek Istene meglátogatott minket. Ki kell mennünk háromnapi járásnyira a pusztába, hogy ott Jahvénak, a mi Istenünknek áldozatot mutassunk be. Különben pestissel vagy karddal sújt le ránk." (Kivonulás könyve 5, 3)
Ami rejtve van, az az Úr, a mi Istenünk ügye; de a kinyilatkoztatott dolgok ránk s gyermekeinkre tartoznak mindörökre, hogy e törvények minden szavát megtartsuk. (Második Törvénykönyv 29, 28)
Józsue megkérdezte: "Miért hoztál ránk szerencsétlenséget? Hozzon hát rád is veszedelmet az Úr ezen a napon!" És egész Izrael megkövezte. (Józsue könyve 7, 25)
Ezt tesszük velük: Életben hagyjuk õket, nehogy ránk hozzák a haragot az eskü miatt, amit tettünk nekik." (Józsue könyve 9, 20)
Amikor Asdód lakói látták, mi történt, kijelentették: "Izrael Istenének ládája nem maradhat tovább körünkben, mert keze súlyosan ránk és istenünkre, Dágonra nehezedett." (Sámuel I. könyve 5, 7)
Aztán figyeljétek meg: ha odaérnek a hazafelé, a Bet-Semesbe vivõ útra, akkor õ volt, aki ezt a nagy szerencsétlenséget ránk hozta; ha ellenben nem, akkor tudni fogjuk: nem az õ keze ért utol bennünket, hanem valami véletlen folytán lett osztályrészünk." (Sámuel I. könyve 6, 9)
A hetedik nap a gyermek meghalt. Dávid udvari emberei nem merték neki jelenteni, hogy a gyerek meghalt. Azt mondták magukban: "Már akkor sem hallgatott ránk, amikor még élt a gyerek, s a lelkére beszéltünk. Hát hogy mondhatnánk akkor meg neki: A fiú halott? Még kárt tenne magában!" (Sámuel II. könyve 12, 18)
Erre Dávid így szólt tisztjeihez, akik vele voltak Jeruzsálemben: "Rajta, meneküljünk! Különben nem kerüljük el Absalom kezét. El innét, igyekezzetek, nehogy siessen és rajtunk üssön, romlást hozzon ránk és kardélre hányja a várost." (Sámuel II. könyve 15, 14)