Encontrados 30 resultados para: sírba
De õ csak ezt hajtogatta: "A fiam nem mehet le veletek. Testvére meghalt, õ egyedül maradt. Ha valami szerencsétlenség éri az úton, amerre mentek, õsz fejemet a sírba viszi a gond." (Teremtés könyve 42, 38)
meghalna. Ha látná, hogy a fiú nincs velünk, akkor a te szolgáid a sírba vinnék a te szolgádnak, atyánknak õsz fejét. (Teremtés könyve 44, 31)
Miután eltemette, azt mondta fiainak: "Ha meghalok, abba a sírba tegyetek, ahova az Isten emberét temettük; az õ csontjai mellett nyugodjanak csontjaim. (Királyok I. könyve 13, 31)
Egész Izrael meg fogja siratni és el is temetik. Jerobeám (házából) õ lesz az egyetlen, akit sírba tesznek, mert Jerobeám (házából) csak benne talál az Úr, Izrael Istene tetszésére valót. (Királyok I. könyve 14, 13)
Eljuttatlak atyáid közé és békén szállsz sírba. Szemed nem fogja látni mindazt a bajt, amelyet e helyre és lakóira zúdítok." Ezt a feleletet vitték a királynak. (Krónikák II. könyve 34, 28)
Amikor Sára ezt meghallotta, nagyon elkeseredett, sírva fakadt, s bement az apja szobájába, hogy felakassza magát. De aztán meggondolta a dolgot: "Szégyent hozzak apámra? Azt mondják majd neki: Mennyire szeretted azt az egy szem lányodat, s keserûségében az is felakasztotta magát! Nem szomorítom meg apámat, nem viszem sírba. Nem akasztom fel magam, inkább majd az Urat kérem, hogy vegye el az életemet, s ne kelljen több csúfolódást hallanom." (Tóbiás könyve 3, 10)
Ezért félek egy kicsit. Õt magát nem öli meg, mert szereti, de ha valaki közeledni próbál hozzá, azt megöli. Egyetlen fia vagyok atyámnak és nem szeretnék meghalni. Nem akarom, hogy az értem való bánkódás a sírba vigye apámat és anyámat. Nincs más fiuk, aki eltemetné õket." (Tóbiás könyve 6, 15)
Kitépik azután sátraik cövekét, így szállnak a sírba, bölcsesség híjával. (Jób könyve 4, 21)
Mikor beérik életed, sírba szállsz, mint a búzakévét begyûjtik, ha érett. (Jób könyve 5, 26)
Úgy volnék csak, mintha sose lettem volna, vittek volna sírba anyámnak méhébõl. (Jób könyve 10, 19)
Ti valóban bölcs emberek vagytok, sírba száll a bölcsesség, ha ti meghaltok. (Jób könyve 12, 2)
Maradékaikat pestis viszi sírba, és az özvegyeik nem tartanak gyászt. (Jób könyve 27, 15)