Gefunden 33 Ergebnisse für: Judit
Ezekben a napokban hírét vette a dolognak Judit, Merárinak a lánya, (aki) Ox fia volt, az József fia, az Oziel fia, az Elkia fia, az Ananiás fia, az Illés fia, az Helkiás fia, az Eliab fia, az Natanael fia, az Szalamiel fia, az Szaraszadé fia, az meg Izrael fia. (Judit könyve 8, 1)
Judit özvegyen élt házában három éve és négy hónapja. (Judit könyve 8, 4)
Judit megtudta, hogy a nép vízhiány miatt elkeseredett, és zúgolódott a város elöljárói ellen. Azt is hallotta, hogy mit mondott nekik Uzija, hogy megesküdött: öt nap múlva átadják a várost az asszíroknak. (Judit könyve 8, 9)
Judit így válaszolt neki: "Hallgassatok rám! Olyan tettet viszek végbe, hogy emlékezete nemzedékrõl nemzedékre száll népünk fiai körében. (Judit könyve 8, 32)
Judit leborult arccal a földre, hamut szórt a fejére, s fölfedte a vezeklõruhát, amelyet viselt. Éppen az az óra volt, amikor Jeruzsálemben, az Isten templomában bemutatják az esti illatáldozatot. Judit hangosan könyörgött az Úrhoz. Így szólt: (Judit könyve 9, 1)
Így könyörgött Judit Izrael Istenéhez. Amikor imádságát befejezte, (Judit könyve 10, 1)
Judit leborult az Isten elõtt és imádkozott, aztán így szólt hozzájuk: "Parancsoljátok meg, hogy nyissák ki nekem a város kapuját! Ki akarok menni, hogy véghez vigyem, amit mondtatok nekem." Erre megparancsolták a fiatal õröknek, hogy nyissák ki neki a kaput, amint kérte. (Judit könyve 10, 9)
Meg is tették. S Judit szolgálójával együtt kiment. A városbeliek követték tekintetükkel, amíg le nem ért a hegyrõl és át nem haladt a völgyön. Aztán már nem látták többé. (Judit könyve 10, 10)
Amikor Judit eléje és szolgái elé lépett, arcának szépsége mindenkit megigézett. Judit leborult elõtte a földre, de a szolgák fölemelték. (Judit könyve 10, 23)
Judit így válaszolt neki: "Fogadd kegyesen szolgálód szavait, és engedd, hogy szolgálód beszéljen színed elõtt! Ma éjszaka semmiféle hazugságot nem mondok uramnak. (Judit könyve 11, 5)
Tetszett a beszéd Holofernesznek és szolgáinak. Megcsodálták Judit bölcsességét, és így szóltak: (Judit könyve 11, 20)
Judit azonban így szólt: "Nem eszem belõle, nehogy megütközést keltsek. Elég lesz nekem az is, amit magammal hoztam." (Judit könyve 12, 2)