Apostolok Cselekedetei, 10

1. Cezáreában élt egy Kornéliusz nevû férfi, az itáliai zászlóalj századosa.

2. Vallásos és istenfélõ volt egész háza népével együtt. Bõségesen osztotta az alamizsnát a népnek, és állandóan imádkozott az Istenhez.

3. A nap kilencedik órájában látomása volt. Egész világosan látta, hogy az Úr angyala belép hozzá és megszólítja: "Kornéliusz!"

4. Ránézett és ijedten kérdezte: "Mi az, Uram?" Az így válaszolt: "Imádságod és alamizsnád felszállt az Isten színe elé, s megemlékezett rólad.

5. Ezért most küldj embereket Joppéba, és hívasd el Simont, más néven Pétert.

6. Egy bizonyos Simon tímárnál szállt meg, akinek a háza a tenger mellett van."

7. Mihelyt az angyal, aki ezt közölte, eltûnt, hívatott két szolgát és egy neki alárendelt, istenfélõ katonát.

8. Ezeknek mindent elbeszélt, aztán elküldte õket Joppéba.

9. Másnap, amikor ezek már úton voltak, sõt közeledtek a városhoz, Péter hat óra tájban fölment a tetõre imádkozni.

10. Közben megéhezett, és enni kívánt. Míg az ételt készítették neki, elragadtatásba esett.

11. Látta, hogy megnyílik az ég, és onnét valami lepedõféle ereszkedik alá négy csücskénél fogva a földre.

12. Mindenféle négylábú és csúszómászó állat meg égi madár volt benne.

13. "Rajta, Péter, öld le és edd meg!" - szólalt meg egy hang.

14. "Szó se lehet róla, Uram - felelte Péter -, sosem ettem én semmi közönségest vagy tisztátalant."

15. Másodszor is megszólalt a hang: "Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd tisztátalannak."

16. Ez háromszor megismétlõdött, aztán az egész hirtelen fölemelkedett az égbe.

17. Míg Péter a látomás értelmén töprengett, Kornéliusz emberei Simon háza után kérdezõsködve megálltak a kapunál.

18. Bekiáltottak s tudakozódtak, hogy itt van-e megszállva a Péternek nevezett Simon.

19. Péternek, aki még mindig a látomáson töprengett, szólt a Lélek: "Íme, három ember keres.

20. Fogd magad, menj le hozzájuk, és tétovázás nélkül kelj velük útra, mert én küldtem õket."

21. Péter lement és megszólította az embereket: "Íme, én vagyok, akit kerestek. Mi járatban vagytok?"

22. Erre azt felelték: "Kornéliusz százados, aki az egész zsidó nép tanúsága szerint derék, istenfélõ férfi, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson el házába és hallgassa a tanításodat."

23. Erre bevezette és vendégül látta õket. Másnap útra kelt és velük ment. Néhány joppei testvér is vele tartott.

24. Másnap odaértek Cezáreába. Kornéliusz már várta õket, összehívta a rokonságát és bensõ barátait.

25. Amikor Péter megérkezett, Kornéliusz eléje sietett és a lábához borult, hogy hódoljon neki.

26. De Péter fölemelte. "Állj fel - mondta -, hisz én is csak ember vagyok."

27. Amikor vele beszélgetve beljebb került, és meglátta az összesereglett embereket,

28. így szólt hozzájuk: "Jól tudjátok, hogy mennyire tilos zsidó férfinak pogánnyal érintkeznie vagy vele tartania. De nekem az Isten megmutatta, hogy egy embert sem szabad közönségesnek vagy tisztátalannak tartani.

29. Ezért minden habozás nélkül ide siettem a meghívásra. De szeretném tudni: Miért küldtetek értem?"

30. Kornéliusz válaszolt: "Éppen ebben az órában lesz négy napja, hogy kilenc órakor imádkoztam házamban, és egy férfi jelent meg elõttem ragyogó ruhában.

31. Ezt mondta: Kornéliusz, imádságodat meghallgatta az Isten, és alamizsnáidról megemlékeztek színe elõtt.

32. Küldj el tehát Joppéba, és hívasd el a Péternek nevezett Simont! A tímár Simon házában szállt meg, a tenger partján.

33. Rögtön érted küldtem, s te voltál szíves eljönni. Most tehát mindnyájan itt állunk az Isten színe elõtt, hogy meghallgassuk, amire neked az Isten megbízást adott."

34. Péter így kezdte beszédét: "Valóban el kell ismernem, hogy az Isten nem személyválogató,

35. mindenki kedves elõtte, aki féli és az igazságosságot cselekszi, bármely nép fia is.

36. A tanítást ugyan Izrael fiainak adta, amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által. Õ mindenki Ura.

37. Ti tudjátok, mik történtek a Jánostól hirdetett keresztség után Galileától kezdve egész Júdeában.

38. Miképp kente fel az Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal. S õ ahol csak járt, jót tett, meggyógyította az összes ördögtõl megszállottat, mert vele volt az Isten.

39. Mi tanúi vagyunk mindannak, amit Júdea egész területén és Jeruzsálemben tett. Aztán megölték, keresztre feszítették,

40. de harmadnap feltámasztotta az Isten, és látható alakban megmutatta,

41. igaz, nem az egész népnek, hanem csak az Istentõl elõre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk, akik ettünk és ittunk vele halálából való feltámadása után.

42. Megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tanúsítsuk, hogy õ az, akit az Isten az élõk és holtak bírájául rendelt.

43. A próféták mind tanúságot tesznek arról, hogy aki hisz benne, elnyeri nevében bûnei bocsánatát."

44. Péter még be sem fejezte a beszédet, s a Szentlélek már leszállt mindenkire, aki hallgatta a tanítást.

45. A zsidókból lett keresztények, akik Péterrel érkeztek, ámulatba estek, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad.

46. Mert hallották, hogy megkapták a nyelvek adományát, és magasztalják az Istent. Péter megszólalt:

47. "Meg lehetne tagadni a keresztvizet azoktól, akik a Szentlelket éppen úgy megkapták, mint mi?"

48. Ezzel elrendelte, hogy Jézus Krisztus nevében kereszteljék meg õket. Õt viszont arra kérték, hogy maradjon még náluk néhány napig.