1. Ez idõ tájt, hogy a tanítványok száma egyre nõtt, zúgolódás támadt a görögök közt a zsidók ellen, hogy a mindennapi alamizsnaosztáskor az õ özvegyeiket háttérbe szorítják.

2. Ezért a tizenkettõ összehívta a tanítványokat: "Nem volna rendjén, hogy elhanyagoljuk az Isten szavát, s az asztal szolgálatát lássuk el.

3. Testvérek, ezért szemeljetek ki magatok közül hét jó hírben álló, Lélekkel eltelt bölcs férfit. Ezeket megbízzuk a munka irányításával,

4. mi meg majd az imádságnak és az Ige szolgálatának szenteljük magunkat."

5. Tetszett a javaslat az egész közösségnek, és kiválasztották Istvánt, ezt a hittel és Szentlélekkel eltelt férfit, aztán Fülöpöt és Prohórust, Nikánort és Timont, Parmenászt és Miklóst, az antióchiai jövevényt.

6. Az apostolok elé állították õket, azok imádkoztak és rájuk tették kezüket.

7. Az Úr szava terjedt, úgyhogy a tanítványok száma igen megnõtt Jeruzsálemben, még a papok közül is tömegesen hódoltak a hitnek.

8. István kegyelemmel és erõvel eltelve nagy csodákat és jeleket mûvelt a nép körében.

9. Erre a libertinusok, cireneiek, alexandriaiak, kilikiaiak és ázsiaiak zsinagógájából némelyek ellene támadtak,

10. és vitatkozni kezdtek Istvánnal, de bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak ellenállni.

11. Erre embereket fogadtak fel, hogy állítsák: "Hallottuk, amint káromló szavakkal illette Mózest és az Istent."

12. Felizgatták a népet, a papokat és az írástudókat, úgyhogy rárontottak, megragadták és a fõtanács elé hurcolták.

13. Ott hamis tanúkat szólaltattak meg, akik állították: "Ez az ember folyvást a szent hely és a törvény ellen beszél.

14. Hallottuk, amint mondta: Az a názáreti Jézus romba dönti ezt a helyet és megváltoztatja a Mózestõl ránk hagyott szokásokat."

15. A fõtanács tagjai mind õt figyelték, és olyannak találták arcát, mintha angyalé volna.





“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina