Bírák könyve, 19

1. Abban az idõben, amikor még nem volt király Izraelben, volt egy férfi, egy levita, aki Efraim hegységének a szélén lakott, és Júda Betlehemébõl hozott magának egy mellékfeleséget.

2. Az asszony azonban megneheztelt rá, otthagyta, és visszament apja házába, a júdeai Betlehembe, s ott maradt egy ideig, négy hónapig.

3. Férje fölkerekedett, elment hozzá, hogy jobb belátásra bírja és visszahívja magához. Szolgája volt vele és két szamara. Megérkezett a fiatalasszony apjának házába. Amikor az meglátta, örömmel sietett eléje.

4. Apósa - a fiatalasszony apja - tartóztatta, és õ ott is maradt három napig. Ettek, ittak és ott töltötték az éjszakát.

5. A negyedik napon kora reggel fölkeltek, és a levita indulni készült. A fiatalasszony apja azonban így szólt vejéhez: "Egyél egy falat kenyeret, gyûjts erõt és úgy indulj el."

6. Letelepedtek s hozzáfogtak enni és inni mindketten. Aztán a fiatalasszony apja így szólt a férjhez: "Egyezz bele, töltsd itt az éjszakát és örüljön szíved."

7. Amikor az ember fölkelt, hogy útra keljen, apósa nagyon tartóztatta. Ott maradt hát és ott töltötte az éjszakát.

8. Az ötödik napon kora reggel fölkelt, hogy elinduljon, de a fiatalasszony apja így szólt hozzá: "Gyûjts elõbb erõt!" Így hosszasan elidõztek, s egészen napnyugtáig eszegettek egymással.

9. Ekkor a férj fölkelt, hogy mellékfeleségével és szolgájával útra keljen. Ám apósa, a fiatalasszony apja így szólt hozzá: "Nézd, a nap már estére hajol. Töltsd hát itt az éjszakát és örüljön a szíved. Holnap reggel aztán elindulhattok és visszatérhetsz sátradba."

10. A férj azonban nem egyezett bele, hogy ott töltsék az éjszakát. Fölkelt, elindult és eljutott Jebuz - vagyis Jeruzsálem - elé. Vele volt két málházott szamara, mellékfelesége és szolgája.

11. Amikor Jebuzhoz értek, a nap már lehanyatlott. A szolga ezért így szólt urához: "Gyere, térjünk le és menjünk be a jebuzitáknak ebbe a városába, és töltsük ott az éjszakát."

12. Ura azonban így válaszolt neki: "Nem megyünk be idegen városba, ahol nem Izrael fiai laknak, hanem továbbmegyünk Gibeáig.

13. Menjünk - mondta szolgájának -, igyekezzünk elérni egyet ezekbõl a helységekbõl, és töltsük az éjszakát Gibeában vagy Rámában."

14. Elindultak és folytatták útjukat. Amikor Benjamin Gibeája elé értek, a nap lenyugodott.

15. Letértek hát az útról, hogy Gibeában töltsék az éjszakát. A levita bement, leült a város terére, de senki sem ajánlott föl neki szállást éjszakára.

16. Egyszer csak jött egy öregember. A mezõrõl igyekezett hazafelé, munkája végeztével, az est beálltával. Efraim hegységérõl való ember volt, s csak betelepedett ide Gibeába, a környékbeliek ugyanis Benjamin fiai közül valók voltak.

17. Amint fölemelte tekintetét, meglátta az embert a város terén. Az öregember megkérdezte: "Honnan jössz és hová mész?"

18. Így válaszolt neki: "Júda Betlehemébõl jövünk, s Efraim hegységének szélére tartunk, mert odavaló vagyok. Júda Betlehemébe mentem és visszatérek házamba, de nincs senki, aki szállást adna házában.

19. Pedig van szalma és széna szamarainknak, van kenyér és bor magamnak, szolgálódnak és a legénynek, aki szolgádat kíséri. Semmire sincs szükségünk."

20. "Légy üdvöz! - mondta neki az öregember. - Hadd gondoskodjam mindenrõl, amire szükséged van, ne töltsd az éjszakát az utcán!"

21. Bevezette tehát házába, szénát adott a szamaraknak, õk maguk pedig megmosták a lábukat, majd ettek és ittak.

22. Míg erõt gyûjtöttek, a városbeli emberek - Béliál fiai - körülvették a házat, megzörgették az ajtót, és így szóltak az öregemberhez, a ház gazdájához: "Hozd ki az embert, aki betért házadba, hadd ismerjük meg."

23. Az ember azonban, a ház gazdája kiment, és így szólt hozzájuk: "Nem úgy van az, testvéreim, ne legyetek ilyen elvetemültek! Ez az ember betért házamba, ne kövessetek hát el ekkora aljasságot.

24. Van egy érintetlen lányom, kihozom nektek, éljetek vissza vele és tegyetek úgy, ahogy jónak látjátok, de ezzel az emberrel ne kövessetek el ilyen aljasságot."

25. Mivel ezek az emberek nem hallgattak rá, a levita fogta mellékfeleségét és kivitte nekik. Megismerték és erõszakot követtek el rajta egész éjszaka, egészen reggelig, hajnalban aztán elengedték.

26. Reggel felé az asszony összeesett annak az embernek a háza kapujánál, ahol a férje volt, és ott maradt, amíg ki nem világosodott.

27. Férje reggel fölkelt, kinyitotta a ház kapuját s kiment, hogy folytassa útját. Akkor meglátta az asszonyt, a mellékfeleségét, amint ott feküdt a ház kapujában, keze a küszöbre téve.

28. "Kelj föl - mondta neki -, és induljunk!" De nem kapott választ. Akkor föltette szamarára, útra kelt és hazatért.

29. Amikor hazaért, kést fogott, megragadta mellékfelesége holttestét és tagonként feldarabolta tizenkét részre, s elküldte Izrael minden határába.

30. Utasította követeit: "Ezt mondjátok Izrael összes fiainak: látott valaki ilyen dolgot attól a naptól kezdve, hogy Izrael fiai feljöttek Egyiptom földjérõl a mai napig? Gondolkozzatok, tanácskozzatok és beszéljetek." Aki csak látta, így szólt: "Ilyen dolog soha nem történt és nem is láttak ilyet a mai napig attól a naptól kezdve, hogy Izrael fiai eljöttek Egyiptomból."