Habakuk könyve, 3
1. Habakuk próféta imája. A siralmak dallamára.
2. Uram, híred eljutott hozzám. Uram, tetteid megrendítettek; a mi idõnkben is vidd õket végbe, a mi idõnkben is add õket tudtul! Haragodban is gondolj az irgalomra!
3. Közeledik az Isten Támán felõl, és Fárán hegyérõl a Szent. (Szünet.) Dicsõsége elborítja az egeket, méltósága betölti a földet.
4. Ragyogása olyan, mint a napfény, kezébõl sugarak törnek elõ, abban van ereje.
5. Elõtte pestis jár, a nyomában láz halad.
6. Megrendíti a földet, ha feláll, megrémíti a népeket, ha körülnéz. Leomlanak az idõtlen hegyek, összedõlnek az örök halmok: az õ útjai õsidõktõl fogva.
7. Láttam Kusán rémülettõl sújtott sátrait, és hogy mint remegtek Midián földjén a házak.
8. Uram, talán a folyamok ellen lángolt fel haragod? A tenger ellen indulatod? Ezért szállsz fel lovaidra, és diadalmas szekereidre?
9. Íjadat felvontad, a tegzed tele van nyíllal. (Szünet.) Patakokkal szántod fel a földet,
10. ha meglátnak a hegyek, megrémülnek. Kiáradnak az örvénylõ vizek, a mélység hallatja szavát, kezét magasra emeli.
11. Hajlékában marad a nap és a hold, elrejtõzik nyilaidnak csillogása, lándzsáidnak villogása elõl.
12. Méltatlankodva tiprod a földet, haragodban elgázolod a népeket.
13. Kivonulsz, hogy megszabadítsd népedet, hogy megszabadítsd fölkentedet. Romba döntöd a gonosznak házát, egészen a szikláig feltárod alapját. (Szünet.)
14. Dárdáiddal átszegezted harcosainak vezérét, akik örömujjongással körüljártak, hogy szétszórjanak minket. Mintha csak rejtekhelyükre mennének, hogy megegyék a szegényt!
15. Lovaddal összegázoltad a tengert, a nagy vizek iszapját.
16. Meghallottam és megrendült a bensõm. Ajkaim remegtek hallatára, csontjaim elszuvasodtak, lépteim bizonytalanná váltak. Nyugodtan várom a szorongatás napját, amely felkél a minket nyomorgató népre.
17. (Nem rügyezik ki többé a fügefa, a szõlõ nem hoz többé termést; az olajfa termése elpusztul, a szántóföld nem terem eledelt, a juh kivész az akolból, s ökör sem lesz az istállókban.)
18. Én azonban örülök az Úrban, ujjongok üdvözítõ Istenemben.
19. Az én erõm az Úr, az Isten. A szarvaséhoz teszi hasonlóvá a lábam, felvisz a magasságokba. (Az énekmester szerint. Húros hangszerre.)