Jelenések könyve, 18

1. Ezután láttam egy másik angyalt, amint alászállt az égbõl. Nagy hatalma volt, s fénye beragyogta a földet.

2. Teljes erejébõl kiáltozott: "Elesett, elesett a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett, minden tisztátalan szellem hajléka, minden tisztátalan madár fészke, minden tisztátalan és gyûlöletes állat odúja,

3. mert erkölcstelensége tüzes borából minden nemzet ivott, vele paráználkodtak a föld királyai, és a föld kereskedõi meggazdagodtak határtalan fényûzésébõl."

4. Egy másik szózatot is hallottam az égbõl, ez így hangzott: "Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bûneikben, és benneteket is érjenek csapásaik!

5. Bûneik az eget verik, de az Úr számon tartja gonoszságaikat.

6. Úgy fizessetek neki, ahogy õ fizetett nektek, tetteit kétszeresen viszonozzátok. Serlegébe töltsetek kétannyit, mint amennyit õ töltött.

7. Amennyit gõgösködött és dõzsölt, annyi gyötrelmet és bánatot okozzatok neki. Hisz ezt mondja magában: Királynõként trónolok, nem vagyok özvegy, és nem ismerem a gyászt.

8. Ezért egyetlen napon zúdulnak rá a csapások: halál, gyász, éhség, sõt tûz fogja elhamvasztani, mert hatalmas az Úr, az Isten, aki ítéletet tart fölötte."

9. Siratják és gyászolják majd a föld királyai, akik vele bujálkodtak és dõzsöltek, amikor majd látják, hogy füstölögve ég.

10. De gyötrelmeitõl való félelmükben távol állnak, és így kiáltoznak: "Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te hatalmas város! Egy óra alatt beteljesedett rajtad az ítélet."

11. A föld kereskedõi is siratják és gyászolják, mert senki sem veszi meg többé áruikat:

12. az arany- és ezüstárut, a drágakövet és gyöngyöket, a patyolatot, bíbort, selymet és karmazsint, a sokféle tujafát és elefántcsont csecsebecsét, az értékes fából, bronzból, vasból és márványból készült mindenféle edényt,

13. a fahéjat és balzsamot, az illatszert, mirhát és tömjént, a bort és olajat, a lisztlángot és búzát, a barmokat, juhokat és lovakat, a kocsikat s a rabszolgák testét és lelkét.

14. Az érett gyümölcs, amelyre lelkedben vágyódtál, elfonnyadt. Minden fény és pompa odavan, és nyomuk sem lesz többé.

15. A kereskedõk, akik meggazdagodtak belõle, gyötrelmeitõl való félelmükben távol tõle megállnak, siránkoznak és jajgatnak:

16. "Jaj, jaj, te nagy város! Patyolatba, bíborba és skarlátba öltöztél, arannyal, drágakõvel és gyönggyel voltál ékes.

17. Egy óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!" Minden hajókormányos és révész, minden hajós és tengerész megállt a távolban, amikor megpillantotta füstölgõ tüzét,

18. és így kiáltozott: "Melyik város hasonlít ehhez a nagy városhoz?"

19. Hamut szórtak a fejükre, zokogva és gyászolva siránkoztak: "Jaj, jaj, te nagy város! A te gazdagságodból gazdagodott meg mindenki, akinek hajója járt a tengeren. Egy óra elég volt, hogy elpusztulj!"

20. "Örüljetek neki, te ég, ti szentek, apostolok és próféták! Isten kimondta felette az ítéletet miattatok!"

21. Egy erõs angyal ekkor fölemelt egy malomkõ nagyságú követ, és bedobta a tengerbe ezekkel a szavakkal: "Ilyen lendülettel vetik majd el Babilont, a nagy várost, és többé nyomát sem találni.

22. Többé nem zeng benned hárfa, ének, fuvola és harsona, nem él benned semmiféle mesterember, még malomzúgás sem hallatszik.

23. Nem világít benned többé mécsesnek világa, nem hallatszik benned többé võlegénynek és menyasszonynak hangja. Kereskedõid a föld nagyjai voltak, varázslataid tévútra vezettek minden nemzetet.

24. Kezéhez tapad a próféták és a szentek vére, és mindenkié, akit csak megöltek a földön."