Jób könyve, 6
19. Tema karavánja mind utána kutat, bennük bizakodnak Sába kalmárai.
19. Tema karavánja mind utána kutat, bennük bizakodnak Sába kalmárai.
Job 6. fejezetében a karakter továbbra is kifejezi fájdalmát és szomorúságát nehéz körülményeivel szemben. Sajnálja a helyzetét és a fájdalmát, de megkérdőjelezi azt a segítséget is, amelyet barátai és Isten igazságát kap. Az alábbiakban öt vers található a 6. állításban szereplő témákkal kapcsolatban:
Zsoltár 38:6: "ívelt vagyok, nagyon ravasz vagyok, egész nap sajnom." Ez a vers azt a fájdalmat és a kétségbeesés érzését írja le, amelyet Job érez az ő gyötrelmeivel szemben. Fájdalma alatt hajlított, és folyamatosan sajnálja.
Zsoltár 42:5: "Miért vágnak le, ó lelkem, és miért zavarsz bennem? Várj Istenben, mert továbbra is dicsérlek téged a jelenléted üdvösségéért." Ez a vers az Isten bizalmának fontosságáról szól, még a nehéz körülmények közepette is. Arra ösztönzi, hogy várjon Istenben, és dicsérje őt az általa kínált üdvösségért.
Zsoltár 69:29: "De bajba jutott és fájdalmas vagyok; segíts a segítséged, Istenem, felkelj." Ez a vers segítséget nyújt, és segít a szorongás közepette. Ez egy segítség iránti kérelem Istennek a nagy szenvedés idején, csakúgy, mint a 6. fejezetben.
Ézsaiás 53:3: Megvetették, és a férfiak körében a leginkább elutasították; a fájdalom embere és aki tudja, mit szenved; és mivel az egyik ember elrejti az arcukat, megvetjük, és mi nem tettünk ügyet. " Ez a vers Jézusról beszél, aki szintén fájdalmat és elutasítást tapasztalt. Példája annak, aki igazságtalanul szenvedett és megérti a munka fájdalmát.
Róma 8:18: "Számomra biztos vagyok benne, hogy a jelen idő szenvedései nem az, hogy összehasonlítsuk a bennünket felfedezett dicsőséggel." Ez a vers arra ösztönzi, hogy túllépjen a jelenlegi szenvedéseken, és reménykedjen a jövőbeni dicsőségben, amelyet Isten ígér. Ez egy bátorító üzenet a munka és mindazok számára, akiknek nehézségei vannak az életükben.
“A divina bondade não só não rejeita as almas arrependidas, como também vai em busca das almas teimosas”. São Padre Pio de Pietrelcina