Judit könyve, 14

1. Ezután Judit így szólt hozzájuk: "Hallgassatok meg, testvérek! Fogjátok ezt a fejet és akasszátok ki a fal ormára!

2. Majd amikor megvirrad és fölkel a nap a föld fölött, mindegyitek ragadja meg fegyverét, és minden harcra termett férfi vonuljon ki a városból. Állítsatok vezért a csapat élére, mintha a völgybe akarnátok levonulni az asszírok elõõrséhez, de ne vonuljatok le.

3. Erre megragadják fegyverüket, lemennek a táborba és fölébresztik az asszír sereg vezéreit, azok meg Holofernesz sátrához futnak, de nem találják ott.

4. Rémület vesz rajtuk erõt és megfutamodnak elõlünk. Ti és mind, akik Izrael hegyvidékén laktok, üldözzétek és gyõzzétek le õket menekülés közben.

5. Mielõtt azonban ezt megtennétek, hívjátok ide az ammonita Achiort, hadd lássa és hadd emlékezzék Izrael házának gyalázójára, aki ideküldte, hogy halálát lelje köztünk."

6. Elhívatták hát Achiort Uzija házából. Amikor megérkezett és meglátta Holofernesz fejét az egybegyûlt népbõl az egyik ember kezében, arcra borult és elájult.

7. Amikor fölemelték, Judit lábához vetette magát, leborult elõtte és így szólt: "Légy áldott Júda minden sátorában és minden nép között! Remegjenek a félelemtõl mind, akik meghallják nevedet!

8. Most pedig beszéld el nekem, mind, amit ezekben a napokban tettél." Akkor Judit az egész nép hallatára elbeszélte mind, amit attól a naptól tett, hogy elhagyta Betiluát, egészen addig az óráig, amelyben beszélt velük.

9. Amikor befejezte beszédét, a nép örömrivalgásban tört ki, és ujjongása betöltötte a várost.

10. Achior meg azok láttán, amit Izrael Istene tett, szilárdan hitt Istenben, körülmetéltette elõbõrét, és végérvényesen Izrael házához csatlakozott.

11. Amikor hajnalodott, kiakasztották Holofernesz fejét a falra, mindenki megragadta fegyverét és a hegy lejtõjén - csoportokban - megindultak lefelé.

12. Amikor meglátták õket Asszír fiai, hírvivõket küldtek vezetõikhez, azok pedig jelentették a dolgot a vezéreknek, a parancsnokoknak és az összes tisztnek.

13. Így jutottak el Holofernesz sátorához és szóltak emberének: "Keltsd föl urunkat, mert ezek a szolgák támadást merészeltek indítani ellenünk, hogy teljesen megsemmisítsük õket."

14. Bagoasz bement a sátorba, és a kárpit elõtt tapsolt a kezével, mert azt gondolta, hogy Holofernesz Judittal alszik.

15. Mivel senki sem válaszolt, félrehúzta a kárpitot és belépett a hálószobába. Ott találta (Holoferneszt) a küszöbön, holtan, a feje le volt vágva.

16. Hangosan felkiáltott, sírt, zokogott, jajgatott és megszaggatta ruháját.

17. Aztán bement abba a sátorba is, amelyben Judit lakott, de nem találta ott.

18. Erre a nép közé futott és azt kiabálta: "Ó, ti hûtlen szolgák! A héberek közül egyetlen asszony szégyent hozott Nebukadnezár házára: Holofernesz levágott fejjel hever a földön!"

19. Amikor az asszír vezérek ezt a hírt meghallották, lelküket hatalmába kerítette a rémület, megszaggatták ruhájukat, s az egész tábor visszhangzott kiáltozásuktól és jajgatásuktól.