1. Amikor Hiszkija király meghallotta, megszaggatta ruháját, vezeklõruhát öltött magára és elment az Úr templomába.

2. Eljakim udvarmestert pedig és Sebna írnokot meg a papság véneit elküldte - vezeklõruhába öltözve - Ámosz fiához, Izajás prófétához.

3. Így szóltak hozzá: "Ezt üzeni Hiszkija: Ez a nap a rettegés, a megpróbáltatás és a gyalázat napja. Mert elérkezik a gyermek születésének ideje, de nincs erõ a világra hozatalához.

4. Talán meghallja az Úr, a te Istened a fõpohárnok szavait, akit ura, Asszíria királya ideküldött káromolni az élõ Istent, és megbünteti beszédéért, amelyet hallott az Úr, a te Istened. Imádkozz hát a maradékért, amelyik még itt van!"

5. Hiszkija szolgái tehát elmentek Izajáshoz.

6. És Izajás azt válaszolta nekik: "Jelentsétek uratoknak: Ezt mondja az Úr: Ne félj amiatt a beszéd miatt, amelyet hallottál, s amellyel Asszíria királyának szolgái káromoltak.

7. Nézd, olyan lelket adok neki, hogy amikor majd valami szóbeszédet hall, visszatér földjére, hazájában aztán elveszítem, kard élén."

8. Amikor a fõpohárnok visszatért, Asszíria királyát Libnánál találta, épp azt ostromolta. Csakugyan, (a fõpohárnok) hallotta hírét, hogy elvonult Lachis alól,

9. mert azt hallotta Etiópia királyáról, Tirhakáról: "Nézd, kivonult, hogy megmérkõzzék veled." Akkor újra követet küldött Hiszkijához ezzel a megbízatással:

10. "Mondjátok meg Hiszkijának, Júda királyának: Ne hagyd, hogy becsapjon Istened, akiben bizakodol, amikor azt gondolod: Jeruzsálem nem kerül Asszíria királya kezére.

11. Nézd, hallottad, mit tettek Asszíria királyai az országokkal, hogy betöltötték rajtuk az átkot. Hát te megmenekülnél?

12. Vajon a népek istenei, akiket atyáim kiirtottak, megmentették Gozant, Harant, Recefet és Tell Bazarban Eden lakóit?

13. Hol van Hamat királya, Arpad királya, Szefarvajim, Hena és Avva királya?"

14. Hiszkija király átvette a küldöttek kezébõl a levelet és elolvasta. Aztán fölment az Úr templomába, s az Úr elé terjesztette.

15. Majd ezt az imát mondta Hiszkija az Úr elõtt: "Urunk, Izrael Istene, te, aki a kerubok fölött trónolsz és az egyetlen Isten vagy a föld országai fölött! Te teremtetted az eget és a földet.

16. Figyelj, Uram, és hallgass meg! Halld meg Szancherib szavait, amiket üzent, s hogy gyalázta az élõ Istent.

17. Igaz, Uram, hogy Asszíria királyai leigázták a népeket,

18. isteneiket pedig tûzbe vetették. De nem is voltak istenek, csupán emberi kéz alkotásai, fa és kõ, azokat megsemmisíthették.

19. De te, Uram, Istenünk, szabadíts ki minket kezébõl, hadd tudja meg a föld minden népe, hogy egyedül te vagy az Isten, Urunk!"

20. Akkor Ámosz fia, Izajás elküldött Hiszkijához és azt üzente: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Meghallgattalak, amikor Asszíria királya, Szancherib miatt hozzám imádkoztál.

21. Ezt mondja felõle az Úr: "Megvet, kigúnyol, Sion szûz leánya, fejét csóválja hátad mögött, Jeruzsálem leánya.

22. Kit káromoltál, kit gyaláztál? Ki ellen hangoskodtál, s emelted föl gõgös tekinteted? Izrael Szentje ellen!

23. Követeid által gúnyt ûztél az Úrból. Így gondolkodtál: harci szekereimmel felhágtam a hegyek csúcsára, Libanon ormára. Égbe nyúló cédrusait kidöntöttem, legszebb ciprusait kivágtam. Eljutottam a legtávolibb pihenõhelyig, az erdõ sûrûjéig.

24. Mélyre ástam, és idegen vizeket ittam frissülésül. Egyiptom folyói mind kiszáradtak a lábam s talpam alatt.

25. Nem hallottál róla? Réges-rég elõkészítettem, õsidõk óta elterveztem, most aztán valóra váltom. A te dolgod volt romhalmazzá tenni mind a megerõsített városokat.

26. Lakóik remegtek tehetetlenül, s kipusztultak teljesen, mint a mezõ füve, a zsenge gyep, a háztetõk zöldje meg a rét a keleti szélben.

27. Ott vagyok amikor fölkelsz s amikor nyugovóra térsz. Ismerem mentedet s jöttödet.

28. Mivel ellenem háborogtál, s fülembe jutott lázadásod, orrodba teszem a gyûrûm és szádba a zablámat. Visszavezetlek az úton, amelyen idejöttél.

29. Ez lesz neked a jel: Ebben az évben azt eszik, amit vetettek, a jövõ esztendõben, ami parlagon hever. A harmadik évben vessetek és arassatok, ültessetek szõlõt és élvezzétek termését!

30. Aki Júda házából menedékre lel, és életben marad, az verjen gyökeret, teremjen gyümölcsöt!

31. Mert Jeruzsálembõl kivonul a maradék, akik megmenekülnek, azokból egy csapat Sion hegyérõl. A Seregek Urának féltése végbeviszi ezt!

32. Ezért az Úr ezt mondja az asszírok királyára: Ebbe a városba nem vonul be, egyetlen nyilát sem lövi bele. Nem rohamozza meg pajzzsal, sem töltést nem emel ellene.

33. Visszatér az úton, amelyen jött, nem hatol be a városba - az Úr mondja.

34. Megvédem ezt a várost, megoltalmazom, magam miatt, s szolgámnak, Dávidnak kedvéért!"

35. Még azon az éjszakán történt, hogy az Úr angyala kivonult, és az asszírok táborában lesújtott száznyolcvanötezer emberre. Amikor reggel fölkeltek, lám, csupa élettelen testet találtak.

36. Erre Asszíria királya, Szancherib szedte magát és elvonult. Visszatért Ninivébe és ott maradt.

37. Történt azonban, hogy amikor egy alkalommal istenének, Niszrochnak templomában imádkozott, fiai, Adrammelech és Szarecer kardot döftek bele, majd Ararát földjére menekültek. Fia, Azarhaddon lett helyette a király.





“A cada vitória sobre o pecado corresponde um grau de glória eterna”. São Padre Pio de Pietrelcina