Példabeszédek könyve, 14

1. A bölcsesség fölépíti magának a házát, a balgaság meg lerontja a saját kezével.

2. Aki egyenesen jár az útján, az féli az Urat, de aki görbe utakon jár, az megveti.

3. A balgák szájából kevélység sarjadzik, hanem a bölcset megõrzi az ajka.

4. Akinek nincsen ökre, annak tiszta a jászola, de nagy jövedelmet csak erõs ökör hoz.

5. A becsületes tanú nem vall hamisságot, a hamis tanú csupa hazugságot lehel.

6. Az arcátlan hiába keres, nem lel bölcsességet, az okosnak könnyû a belátás.

7. Hagyd ott a balga embert, nála nem találsz értelmes ajakra.

8. Megfontolni útját az okos bölcsessége, a bolondnak csalás a balgasága.

9. A bolondokat kigúnyolja az Isten, de az igazakban kedvét találja.

10. Belsõ bánatunkat csak a magunk szíve érti, belsõ örömünkbe nem szólhat idegen.

11. A gonoszok házát kiirtják, de az igazak sátra fennmarad.

12. Néha helyesnek lát az ember egy utat, de végül mégis a halálba visz.

13. Akkor is fájhat a szív, amikor nevetünk, és az örömnek is lehet szomorúság a vége.

14. A háborodott szívût kielégíti útja is, de a jó embert csak az, amit tesz.

15. Az együgyû minden beszédnek hitelt ad, az okos azonban vigyáz lépésére.

16. A bölcs ember fél és kerüli a rosszat, a balgának nincsenek gátlásai és gõgös.

17. Aki hirtelen haragra gerjed, bolondságot csinál, a meggondolt ember sok mindent elvisel.

18. Az együgyûnek balgaság a szerzett vagyona, az okosak fejét tudás koronázza.

19. A jók elõtt meghajolnak a rosszak, az igazak kapuja elõtt a gonoszak.

20. A szegényt gyûlöli még a barátja is, a gazdagnak sok a jóbarátja.

21. Aki embertársát megveti, vétkezik, de jól jár, aki könyörül a szegényen.

22. Nem tévednek el, akik gonoszságot forralnak? A szeretet és a hûség a jóra törekvõké!

23. Minden fáradságnak nyereség a vége, az üres fecsegés szûkölködést von maga után.

24. A bölcseknek az okosság a koronájuk, a bolondság a balgák koszorúja.

25. Megbízható tanú életet ment, aki hazugságot kohol, az csaló.

26. Nagy bizalom van az Úr félelmében, a gyermekeinek is menedékül szolgál.

27. Az Úr félelme az élet forrása, a halál hálójának elkerülésére.

28. A király dicsõsége a nép sokasága, megbukik a király, ha nincsen népe.

29. Annak, aki türelmes, nagy az okossága, balgasággal van tele, aki türelmetlen.

30. A nyugodt kedély élteti a testet, a szenvedély olyan, mint a csontszú.

31. Aki elnyomja a szegényt, Teremtõjét bántja, de aki megkönyörül a szegényen, az tiszteli.

32. A gonosz belebukik saját gonoszságába, az igaznak menedéke az ártatlansága.

33. Az okos ember szívében bölcsesség lakik, a balgák bensejében azt nem is ismerik.

34. A népet emeli az igazságosság, hanem a bûn a népek gyalázata.

35. Az okos szolga kedves a királynak, ügyessége folytán nem éri megvetés.