1. Ó, mekkora sötétséget borított az Úr haragjában Sion leányára! Az égbõl a földre vetette Izrael dicsõségét. Nem emlékezett lába zsámolyára haragjának napján.

2. Könyörtelenül elpusztította az Úr Jákob minden lakóhelyét; haragjában feldúlta Júda leányának erõdeit. A földre sújtotta, s gyalázattal illette az országot és fejedelmeit.

3. Izzó haragjában összezúzta Izrael egész hatalmát. Jobbjának védelmét visszavonta, amikor betört az ellenség. És lángba borította Jákobot, hadd emésszen meg a tûz körös-körül mindent.

4. Kifeszítette íját, mint valami ellenség, feltartotta a jobbját. Ellenségként elpusztított mindent, ami szép és tetszõ a szemnek. Sion leányának sátorára rázúdította izzó haragját.

5. Olyan lett az Úr, mint az ellenség, elpusztította Izraelt. Lerombolta minden palotáját, romba döntötte erõdeit. És Júda leányának megsokasította a siralmat és a jajt.

6. Elpusztította hajlékát, amely kerthez volt hasonló, lerombolta a helyet, ahol egybegyûltünk. Az Úr átengedte a feledésnek Sion ünnepeit és szombatjait. Izzó haragjában elvetette a királyt és a papot.

7. Az Úr elvetette oltárát, megutálta szentélyét. Ellenség kezére adta palotái falát. Olyan kiáltozás hallatszott az Úr házában, mint valami ünnepnapon.

8. Elhatározta az Úr, hogy lerombolja Sion leányának falait. Kifeszítette a mérõzsinórt, s nem vonta vissza a kezét, amíg teljesen el nem pusztította. Gyászba borult a sánc és a kõfal; romokban hever mind a kettõ.

9. Kapui a földbe süllyedtek; leverte és összetörte zárait. Királya és fejedelmei a pogányok közt vannak, megszûnt a törvény. Prófétái nem kapnak többé látomást az Úrtól.

10. A földön ülnek szótlanul Sion leányának vénei. Hamut szórtak a fejükre, és szõrzsákba öltöztek. Mélyen lehorgasztották a fejüket Jeruzsálem hajadon leányai.

11. Szemem elsorvadt a sírástól, a bensõm megrendült. Megfordult a szívem bennem népem leányának romlása miatt. Mert apró gyerekek és csecsemõk pusztulnak el a város terein.

12. Azt kérdezgették anyjuktól, hogy hol a kenyér és a bor, amikor elpusztultak, mint a sebesültek a város terein, és amikor kilehelték lelküket anyjuk ölében.

13. Mihez hasonlítsalak, mivel vesselek össze, Jeruzsálem leánya? Ki tudna megvigasztalni, Sionnak szûz leánya? Mert nagy, mint a tenger, a fájdalmad. Ki gyógyíthatna meg?

14. Amit prófétáid jövendöltek neked, az csalárdság volt és balgaság. Soha nem tárták fel vétkedet, hogy indítsanak megtérésre, Hamis látomásokkal hitegettek, becsaptak és félrevezettek.

15. Akiknek erre visz az útjuk, összecsapják a kezüket, amikor meglátnak. Felszisszennek, fejüket csóválják Jeruzsálem leánya miatt: "Ezzé lett a szépek szépe, az egész földnek ékessége?"

16. Kitárta ellened a száját minden ellenséged. Füttyentenek, fogukat csikorgatják, és ezt mondják: "Felfaltuk! Ez az a nap, amelyre vártunk - megértük, megláttuk."

17. Amit elhatározott, azt végbevitte az Úr, teljesítette szavát, amelyet már rég kimondott. Könyörtelenül lerombolt! Ellenségeid ujjonghatnak fölötted, mert eltöltötte õket erõvel.

18. Kiálts szívbõl az Úrhoz, zokogj, Sion leánya! Mint a patak, úgy folyjon a könnyed éjjel és nappal! Ne tarts pihenõt, ne szûnjék meg sírni a szemed!

19. Kelj fel, sírj már éjjel, az éjszakai õrváltások kezdetén! Öntsd ki, mint a vizet, szívedet az Úr színe elõtt! Emeld föl hozzá kezedet gyermekeid életéért!

20. Nézd, Uram, és lásd: Kivel bántál így valaha? Az asszonyok megették kicsinyeiket, gyermekeiket, akiket karjukon hordoztak. És leöldösték a papot és a prófétát az Úr szentélyében.

21. Földön hever az utcán kisgyerek és aggastyán. Szûzeim és ifjaim kard élén hulltak el. Öldököltél haragod napján, könyörtelenül öldököltél.

22. Mint valami ünnepnapra, úgy hívtad meg azokat, akik körülöttem rémületet keltenek. Senki nem menekült meg haragodnak napján, nem maradt életben senki. Akiket karomon hordoztam és fölneveltem, azok az ellenség martalékává lettek.





“Façamos o bem, enquanto temos tempo à nossa disposição. Assim, daremos glória ao nosso Pai celeste, santificaremos nós mesmos e daremos bom exemplo aos outros.” São Padre Pio de Pietrelcina