Found 28 Results for: Testõrség

  • Amikor Józsefet elvitték Egyiptomba, Potifár, a fáraó egyik tisztviselõje, a testõrség parancsnoka, egy egyiptomi ember vásárolta meg az izmaelitáktól, akik odavitték. (Teremtés könyve 39, 1)

  • és börtönbe vetette õket a testõrség parancsnokának házában, oda, ahol Józsefet is fogva tartották. (Teremtés könyve 40, 3)

  • A testõrség parancsnoka Józsefet bízta meg szolgálatukkal. Egy ideig börtönben voltak. (Teremtés könyve 40, 4)

  • A fáraó megharagudott szolgájára, és fogva tartotta a testõrség parancsnokának házában, így engem és a fõsütõmestert is. (Teremtés könyve 41, 10)

  • Ott volt velünk egy fiatal héber férfi, a testõrség parancsnokának rabszolgája. Ennek elbeszéltük álmunkat, s õ megfejtette nekünk. Mindegyikünknek megadta a megfelelõ jelentést. (Teremtés könyve 41, 12)

  • Babilon királyának, Nebukadnezárnak 19. esztendejében, az ötödik hónapban, a hónap hetedik napján Bábel királyának szolgája, a testõrség parancsnoka, Nebuzaradan bevonult Jeruzsálembe. (Királyok II. könyve 25, 8)

  • A kaldeusok csapatai, amelyek a testõrség parancsnokának a hatalma alatt álltak, lerombolták Jeruzsálem körül a falakat. (Királyok II. könyve 25, 10)

  • A lakosok maradékát, akik még életben maradtak a városban, aztán a szökevényeket, akik átszöktek Bábel királyához, valamint a mesteremberek maradékát elhurcolta Nebuzaradan, a testõrség parancsnoka. (Királyok II. könyve 25, 11)

  • Hanem a föld népébõl hagyott ott a testõrség parancsnoka szõlõmûvesnek és földmûvesnek. (Királyok II. könyve 25, 12)

  • A színaranyból vagy színezüstbõl való füstölõket és hintõket is elvitte a testõrség parancsnoka. (Királyok II. könyve 25, 15)

  • A testõrség parancsnoka elvitte fogságba Szeraja fõpapot, továbbá a második papot, Cefanját és a küszöb három õrét. (Királyok II. könyve 25, 18)

  • Nebuzaradan, a testõrség parancsnoka fogta és Bábel királya elé vitte õket, Riblába. (Királyok II. könyve 25, 20)


“Queira o dulcíssimo Jesus conservar-nos na Sua graça e dar-nos a felicidade de sermos admitidos, quando Ele quiser, no eterno convívio…” São Padre Pio de Pietrelcina