Found 491 Results for: lett
Ohola hûtlen lett hozzám, szerelemre gyulladt szeretõi, a szomszédos asszírok iránt, (Ezekiel könyve 23, 5)
Ezek fölfedték mezítelenségét, elvitték fiait és lányait, õt magát meg karddal pusztították el. Így lett hírhedt az asszonyok között, mert végrehajtották rajta az ítéletet. (Ezekiel könyve 23, 10)
Így beszélj Ammon fiaihoz: Halljátok az Úrnak, az Istennek a szavát! Ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel nevettél szentélyemen amikor meggyalázták, és Izrael földjén, amikor pusztasággá lett, és Júda házán, amikor fogságba hurcolták, (Ezekiel könyve 25, 3)
Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Amikor majd pusztasággá lett várossá teszlek, azokhoz a városokhoz hasonlóvá, amelyekben már nem laknak, s felvonultatom a mélységet és elborít az ár, (Ezekiel könyve 26, 19)
Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel igen magasra nõtt, koronája a felhõkig nyúlt, és nagyságában büszke lett, (Ezekiel könyve 31, 10)
Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten: Mivel nyájam prédává lett és minden vadállat felfalhatta, mert nem volt pásztora, hiszen pásztoraim nem törõdtek nyájammal, pásztoraim magukat legeltették, nem a nyájamat legeltették, (Ezekiel könyve 34, 8)
Tudd meg, hogy én, az Úr, az Isten, hallottam minden gyalázó szavadat, amelyet Izrael hegyeire kiejtettél, amikor így beszéltél: "Pusztulás lett a sorsuk, a mi zsákmányunk lettek." (Ezekiel könyve 35, 12)
Azt mondják majd: "Ez az elpusztult föld olyan lett, mint az Éden kertje, és az elpusztított, feldúlt, lerombolt városok lakott erõdök lettek. (Ezekiel könyve 36, 35)
Odavitt és lám, ott volt egy ember, aki mintha ércbõl lett volna; lenzsinórt tartott a kezében, meg egy mérõvesszõt és ott állt a kapuban. (Ezekiel könyve 40, 3)
Emiatt a király úgy megharagudott s olyan dühös lett, hogy megparancsolta: vesszen Bábelben minden bölcs. (Dániel könyve 2, 12)
Ekkor egyszerre összetört a vas, az agyag, a bronz, az ezüst és az arany, s olyanná lett, mint nyáron a szérûn a por, amelyet felkap a szél, úgyhogy nyoma sem marad. A kõbõl pedig, amely eltalálta a szobrot, egy nagy hegy lett, amely betöltötte a földet. (Dániel könyve 2, 35)
Most még szánkat se nyithatjuk ki, szégyen és gyalázat lett szolgáid és tisztelõid osztályrésze. (Dániel könyve 3, 33)