Ezekiel könyve, 29

1. A 10. esztendõben, a tizedik hónapban, a hónap tizenkettedik napján az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

2. Emberfia, fordulj a fáraó, Egyiptom királya felé, és jövendölj ellene és egész Egyiptom ellen!

3. Beszélj és mondd meg neki: Ezt mondja az Úr, az Isten: Fáraó, nézd, ellened fordulok, Egyiptom királya! Te nagy krokodil, aki a Nílus ágai közt fekszel és ezt mondtad: "A Nílus az enyém, én alkottam azt."

4. Horgot akasztok állkapcsodba, pikkelyeidre tapasztom a Nílus halait és kihúzlak a Nílusból; a Nílus pikkelyeidhez tapadt összes halával együtt.

5. Kivetlek a sivatagba a Nílus összes halával együtt. A nyílt mezõre esel, ott nem szednek föl és nem temetnek el. Eledelül adlak a mezei vadaknak és az égi madaraknak.

6. Megtudja majd Egyiptom minden lakója, hogy én vagyok az Úr. Mert Izrael háza számára nádszálból való támasz voltál.

7. Amikor megmarkoltak, összeroppantál kezükben, és felhasítottad a tenyerüket. Amikor rád támaszkodtak, akkor meg széttörtél, úgyhogy csípõik meginogtak.

8. Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, kardot hozok rád, kiirtok benned embert és állatot.

9. Egyiptom földje elpusztul és sivataggá válik. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr. Mivel azt mondtad, hogy enyém a Nílus, én alkottam,

10. azért ellened és a Nílus ellen fordulok. Egyiptom földjét pusztává és sivataggá teszem, Migdoltól Szienéig és egészen Etiópia határáig.

11. Nem jár rajta ember lába, s nem tapossa állat lába, és lakatlan marad negyven esztendeig.

12. Az elpusztított országok sorában Egyiptom is pusztasággá válik. Városai negyven évig romhalmazok lesznek a többi lerombolt város között. Szétszórom az egyiptomiakat a népek közé, és szétszélesztem õket az országokba.

13. Mert ezt mondja az Úr, az Isten: A negyven év elteltével egybegyûjtöm az egyiptomiakat a népek közül, amelyek közé szétszórom õket.

14. Megfordítom Egyiptom sorsát, és visszaviszem õket Patrosz földjére, ahonnan származtak, és ott jelentéktelen országot fognak alkotni.

15. A legjelentéktelenebb lesz az országok között, és többé nem emelkedik a népek fölé. Kicsivé teszem, hogy többé ne uralkodjék a népek fölött.

16. Nem szerzi meg többé Izrael házának bizalmát, hanem emlékezetébe idézi a vétkét abból az idõbõl, amikor hozzá fordult. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr, az Isten.

17. A 27. esztendõben, az elsõ hónap elsõ napján az Úr szózatot intézett hozzám:

18. Emberfia, Babilon királya, Nebukadnezár kemény feladatra kényszerítette seregét, amikor Tírusz ellen küldte. Minden fej belekopaszodott, és minden váll kisebesedett. De sem õ, sem serege nem látott hasznot Tíruszból azért a feladatért, amit ellene vállalt.

19. Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Nos, Nebukadnezárnak, Babilon királyának adom Egyiptom földjét. Megszerzi gazdagságát, kifosztja és kirabolja.

20. Ez lesz seregének a bére. Azért a munkáért, amit Tírusz ellen végzett, neki adom Egyiptom földjét, mert értem fáradozott - mondja az Úr, az Isten.

21. Azon a napon szarvat növesztek Izrael házának, neked pedig megengedem, hogy szólásra nyisd köztük ajkadat. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.