Izajás könyve, 40

1. "Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg!" - ezt mondja Istenetek.

2. "Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és kiáltsátok oda neki: Véget ért szolgaságának ideje, bocsánatot nyert a gonoszsága, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden bûnéért."

3. Egy hang kiált: "Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át.

4. Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, a hegyek ormai legyenek olyanok, akár a völgy.

5. Akkor megnyilvánul majd az Úr dicsõsége, és minden ember látni fogja. Igen, az Úr szája mondta ezt így."

6. Egy hang megparancsolja: "Hirdesd!" Erre megkérdezem: "Mit hirdessek?" "Minden test olyan, mint a fû, és minden szépsége, mint a mezõ virága.

7. Kiszárad a fû, elhervad a virág, ha az Úr lehelete éri. - Valóban, olyan a nép, mint a fû! -

8. Kiszárad a fû, elhervad a virág, de Istenünk szava örökké megmarad."

9. Menj föl egy magas hegyre, te, aki jó hírt viszel Sionnak; emeld föl erõsen hangodat, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek. Emeld fel hangod! Ne félj! És hirdesd Júda városainak: Nézzétek, a ti Istenetek!

10. Íme, Isten, az Úr, eljön hatalommal, karja mindent uralma alá vet. Gyõzelmének jutalma halad a nyomában, elõtte meg a gyõzelmi jelvények.

11. Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját. Karjaira veszi bárányait, az ölében hordozza õket, és nagy gonddal vezeti az anyajuhokat.

12. Ki mérte meg marokkal a tenger vizét? És arasszal ki mérhetné fel az ég távlatait? A föld porát ki fogta vékába? Ki mérte meg mérlegen a hegyeket, és a dombokat a mérleg serpenyõjén?

13. Ki adott tanácsot az Úr lelkének, és mint tanácsadó, ki látta el útmutatással?

14. Kit kért meg rá, hogy ossza meg vele a bölcsességet, ki tanította meg a helyes útra, és ki mutatta meg neki az okosság ösvényét?

15. Lám, a nemzetek olyanok elõtte, mint a vízcsepp a vödörben, csak annyit számítanak, mint porszem a mérlegen, a szigetek íme annyit érnek, mint a porszem.

16. Libanon nem volna elég tüzet rakni, sem vadjai nem volnának elegendõk égõáldozatnak.

17. A nemzetek mind semmik a színe elõtt, mihaszna semmiségnek számítanak a szemében.

18. Kihez hasonlíthatnátok az Istent; és milyen képmást alkothatnátok róla?

19. A bálványt mesterember önti ki, aztán az aranymûves bevonja aranylemezzel, és ezüstláncokat aggat rá.

20. Az ügyes képfaragó mûvész értékes pálmafát keres magának, olyan fát választ ki, amely nem rothad el, s ebbõl állít bálványt, nehogy meginogjon.

21. Nem tudjátok és nem hallottatok róla? Nem hirdették nektek kezdettõl fogva? Nem tudtok a föld teremtésérõl?

22. Õ az, aki a földkerekség fölött trónol, amelynek lakói csak olyanok elõtte, mint a sáskák. Õ terítette ki, mint valami leplet, az eget, s kifeszítette, mint a lakósátrat.

23. Õ az, aki a fejedelmeket is semmivé teszi, és megsemmisíti a föld kormányzóit.

24. Alighogy elülteti, alighogy elveti õket, és alighogy gyökeret ver törzsük a földben: hirtelen csak rájuk fú, erre elszáradnak, aztán a szél, mint a pelyvát, elsodorja õket.

25. "Kihez tudtok hasonlítani? És ki lehetne hozzám hasonló?" - mondja a Szent.

26. Emeljétek föl tekinteteteket és lássátok: Ki alkotta mind a csillagokat? Õ, aki elvezeti seregüket, megszámolja õket, és nevén szólítja valamennyit; hatalma és nagy ereje miatt el nem marad egy sem.

27. Miért mondod ezt, Jákob, miért beszélsz így, Izrael: "Sorsom el van rejtve az Úr elõl, és igazságom elkerüli Istenem figyelmét"?

28. Hát nem tudod és nem hallottad még, hogy örökkévaló Isten az Úr? Õ teremtette a föld határait. Nem lankad el és nem fárad el, s bölcsessége kifürkészhetetlen.

29. Erõt ad a fáradtaknak, és gyámolítja a kimerültet.

30. Még a fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erõtlenül.

31. De akik az Úrban bíznak, új erõre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.