Jeremiás könyve, 3

1. Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: "Ha a férj elbocsátja feleségét, és az elválik tõle, sõt más férfihoz megy feleségül, vajon visszatérhet-e még hozzá? Nem volna-e az a föld mindenestül fertõzött? S te, aki annyi szeretõddel szeretkeztél, te még visszatérnél hozzám? - mondja az Úr.

2. Emeld föl tekintetedet a kopár magaslatokra és nézd meg: van-e még egyetlen hely is, ahol nem becstelenítettek meg? Az utak mentén ültél és úgy vártál szeretõidre, mint az arab a pusztában. Megfertõztetted az országot kicsapongásoddal és gonoszságoddal.

3. Ezért tartottam vissza a korai esõt, és nem jött meg a kései esõ sem. Ám továbbra is úgy tartod homlokod, mint a céda asszony, s nem akarsz pirulni.

4. Nemde még most is így kiáltasz hozzám: "Én atyám, ifjúkorom bizalmas barátja,

5. hát mindörökre haragszol, haragodnak már sose lesz vége?" Így beszélsz, s mégis tovább vétkezel; bizony, már ennyire megátalkodtál.

6. Jozija király uralkodása idején így szólt hozzám az Úr: Láttad, mit tett a hûtlen Izrael? Elment minden magas hegyre és minden lombos fa alá, és ott paráználkodott.

7. Azt gondoltam: Ha már megtette, majd visszatér hozzám. De bizony nem tért vissza. Látta ezt hitszegõ nõvére, Júda.

8. S azt is látta, hogy elûztem magamtól a hûtlen Izraelt, mert házasságtörést követett el és válólevelet is adtam neki. De hitszegõ nõvére, Júda mégsem félt, hanem elment, és õ is paráználkodott.

9. Oly szégyentelen módon paráználkodott, hogy végül az egész országot megfertõztette; kõvel-fával házasságtörést követett el.

10. De ami mindennél rosszabb: hitszegõ nõvére, Júda sem tért vissza hozzám õszinte szívvel, csak képmutató módon - mondja az Úr.

11. Majd azt mondta nekem az Úr: A hitszegõ Júdához képest még igaz lelkûnek látszik a hûtlen Izrael.

12. Menj el, és kiáltsd ezeket a szavakat észak felé: Térj vissza, te hûtlen Izrael - mondja az Úr. Nem haragszom többé rád mindörökre, hiszen irgalmas vagyok - mondja az Úr.

13. Csak ismerd el gonoszságodat, azt, hogy hûtlenül elpártoltál az Úrtól, a te Istenedtõl, hogy idegenek után futkostál és nem hallgattál a szavamra - mondja az Úr.

14. Térjetek vissza hozzám, elpártolt fiaim - mondja az Úr -, mert egyedül én vagyok a ti Uratok. Magamhoz veszlek benneteket, egyet egy városból és kettõt egy nemzetségbõl, és visszaviszlek benneteket Sionba.

15. És szívem szerint pásztorokat adok majd nektek, akik tudással és bölcsességgel legeltetnek titeket.

16. Aztán, ha majd megsokasodtok és elszaporodtok az országban - az Úr mondja ezt -, akkor senki se kérdi többé: "Hol van az Úr szövetségének ládája?" Senkinek nem jut többé az eszébe, nem is gondolnak rá, nem fogják sajnálni, és nem készítik el újra.

17. Ha majd eljön az az idõ, Jeruzsálemet így fogják nevezni: "Az Úr királyi széke". Odagyûlnek mind a nemzetek az Úr nevében, és nem követik többé elvetemült szívük gonoszságát.

18. Azokban a napokban Júda háza Izrael házához csatlakozik. És együtt jönnek meg észak földjérõl abba az országba, amelyet atyáitoknak adtam örökségül.

19. Mégis azt gondoltam: Megteszlek fiamnak és gyönyörû földet adok neked, olyan örökséget, amely a nemzetek gyöngye lesz. Mert azt gondoltam, így szólítasz majd: "Atyám!"; és nem fogsz elfordulni tõlem.

20. De amint hûtlenné válik az asszony szeretõjéhez, Izrael háza is hûtlen lett hozzám - mondja az Úr.

21. Jajszó hallatszik a kopár magaslatokon: Izrael fiainak sírása és jajgatása. Mert a gonoszság útjára tévedtek, és elfelejtették az Urat, Istenüket.

22. "Térjetek vissza, hûtlen fiaim; és meggyógyítom elpártolástokat." "Íme, hozzád térünk, mert te vagy az Úr, a mi Istenünk."

23. Valóban, hazugok a halmok, és hazug a hegyeken a lármás zajongás. Valóban, az Úrban, a mi Istenünkben van üdvössége Izraelnek.

24. De a gyalázatos bálványok már ifjúságunk óta mindent fölemésztettek, amit atyáinktól örököltünk: [nyájaikat és csordáikat, fiaikat és lányaikat].

25. Most hát gyalázatunkban fetrengünk, és elborít minket szégyenünk. Mert vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen, [mi és atyáink, ifjúságunktól kezdve mindmáig; és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára].