Jób könyve, 32

1. A három férfi felhagyott vele, hogy Jóbnak felelgessen, mert igaz volt a saját szemében.

2. Ekkor fölgerjedt a Rám nemzetségbõl való Barákel fiának, a buzi Elihunak a haragja. Jób ellen támadt fel haragja, mert az Isten elõtt igaznak gondolta magát.

3. Három barátjára is mérges volt, mert nem találták el a feleletet, és így eltûrték, hogy Istent meghazudtolja.

4. Míg azok beszéltek, Elihu addig várt. Mert azok idõsebbek voltak, mint õ.

5. Amikor azonban Elihu látta, hogy a három férfi nem tud többé mit válaszolni, fölgerjedt haragja.

6. Ekkor hozzákezdett Barákel fia, Elihu és így szólt: Fiatal vagyok még, ti pedig már õszek, ezért tartózkodtam, aztán szégyelltem is tudtotokra adni, mi a véleményem.

7. Gondoltam magamban: "Szóljon az öregkor, évek teljessége hirdesse bölcsességét!"

8. De csak a szellem, amely az emberben lakik, a Mindenható lehelete, csak az tesz okossá.

9. Nem mindig okosak, kiknek éve számos, s nem mindig helyes a vének felfogása.

10. Ezért bátorkodom szólni. Figyeljetek! Szeretnék magam is véleményt mondani.

11. Nézzétek, én vártam, míg ti beszéltetek, és odafigyeltem bölcs szavaitokra. Míg a megfelelõ szóra rátaláltok,

12. jól odafigyelve követtem szavatok. De lám, egyiktek sem cáfolta meg Jóbot, közületek szavára egy sem felelt meg.

13. Ne gondoljátok: "Mi találtuk fel a bölcsességet, egyenest az Isten, nem ember tanított."

14. Én bizony nem szólnék ilyenféle módon, s nem felelnék neki mondásaitokkal.

15. Azok zavartak, választ nem adnak, kifogytak a szóból.

16. Várakozzam tán még? Hisz már nem beszélnek, csöndben álldogálnak, s nem felelnek semmit.

17. Felelek hát akkor a magam részérõl, tudtotokra adom, mi a véleményem.

18. Mert gondolatokkal vagyok telis-tele, ûz és hajt a lélek, amely bennem lakik.

19. Lám, olyan a keblem, mint a lefojtott bor, új tömlõk módjára utóbb még szétszakad.

20. Így hát beszélnem kell, hogy megkönnyebbüljek, megnyitom ajkamat, hogy választ adhassak.

21. Nem fogok senkinek a pártjára állni, hízelgõ szavakkal senkit nem illetek.

22. Nem értek én ahhoz, hogy kell hízelegni, Teremtõ Istenem, hamar elszólítna.