1. Amikor már késõre járt az idõ, szolgái igyekeztek elmenni. Bagoasz eltessékelte urától, akik még ott voltak, aztán kívülrõl bezárta a sátrat. Nyugovóra tértek, mert mindnyájan fáradtak voltak, hiszen a lakoma sokáig tartott.

2. Judit egyedül maradt a sátorban Holofernesszel, aki a bortól megrészegedve hevert az ágyán.

3. Judit meghagyta szolgálójának, hogy legyen a hálószoba közelében, s mint mindennap, most is várja, míg ki nem jön. Azt mondta ugyanis neki, hogy kimegy imádkozni, amint Bagoasznak is azt mondta.

4. Mindnyájan eltávoztak Holofernesztõl, és nem maradt a hálószobában se kicsi, se nagy. Judit odalépett Holofernesz ágya mellé, s így szólt szívében: "Uram, minden erõnek Istene, tekints ebben az órában kezem mûvére s magasztald fel Jeruzsálemet!

5. Itt van ugyanis a pillanat örökséged megmentésére, mûvem végrehajtására, ellenségeid eltiprására, akik fölkeltek ellenünk."

6. Ezzel az ágy oszlopához lépett, amely Holofernesz fejénél volt, fogta (Holofernesz) kardját, majd ágyához érve megragadta fején a hajat és így szólt:

7. "Adj erõt, Uram, Izrael Istene a mai napon!"

8. Aztán minden erejével kétszer lesújtott a nyakára és levágta a fejét.

9. Testét lehengergette az ágyról, aztán levette az oszlopról a függönyt. Valamivel késõbb kilépett és odaadta szolgálójának Holofernesz fejét.

10. Az betette táskájába, és szokásukhoz híven mindketten elmentek imádkozni. Áthaladtak a táboron, végigmentek a völgyön, megmászták Betilua lejtõjét és eljutottak kapuihoz.

11. Judit már messzirõl odakiáltott a kapuõröknek: "Nyissátok ki, nyissátok ki a kaput! Az Úr, a mi Istenünk velünk van, hogy megmutassa erejét Izraelben és hatalmát ellenségeivel szemben, amint ma is megtette."

12. Amikor a város lakói meghallották a hangját, sietve lejöttek városuk kapujához és összehívták a város elöljáróit.

13. A legkisebbtõl a legnagyobbig mind összesereglettek, mert már nem remélték, hogy visszajön. Kinyitották a kaput és beengedték õket. Aztán tüzet gyújtottak, hogy lássanak, és körülállták õket.

14. Ekkor Judit harsány hangon így szólt hozzájuk: "Dicsõítsétek Istent, dicsõítsétek! Dicsõítsétek Istent, mert nem fordította el irgalmát Izrael házától, hanem ma éjszaka kezem által eltiporta ellenségeinket!"

15. Majd kivette a táskából a fejet, megmutatta nekik és így szólt: "Lám, Holofernesznek, az asszír sereg vezérének a feje, és itt a függöny is, ami mögött részegen feküdt. Isten egy asszony keze által sújtotta le.

16. Amint igaz, hogy él az Úr, aki megoltalmazott utamon, tekintetem rászedte ugyan ezt az embert, a vesztére, de azért nem követett el bûnt, nem szennyezett be és nem gyalázott meg."

17. Mérhetetlen lelkesedés kerítette hatalmába az egész népet, úgyhogy leborult és magasztalta Istent, ezekkel a szavakkal: "Áldunk, Istenünk, mert ezen a napon megsemmisítetted néped ellenségeit!"

18. Uzija pedig így szólt Judithoz: "Áldjon meg, leányom, a Magasságbeli Isten a föld minden asszonyánál jobban! S legyen áldott Isten, az Úr, az ég és a föld Teremtõje. Õ vezérelt, hogy fejét vedd ellenségeink vezérének!

19. A bizalom, amirõl bizonyságot tettél, nem vész ki soha az emberek szívébõl, hanem mindörökké megemlékeznek az Isten hatalmáról.

20. Fordítsa ezt Isten örök dicsõségedre és áldjon meg minden jóval, mivel nem kímélted életedet, amikor megaláztatásban volt részünk, s megakadályoztad pusztulásunkat, mert az igaz úton jártál, Istenünk színe elõtt." Az egész nép ráfelelte: "Úgy legyen! Úgy legyen!"





“Leve Deus aos doente; valera’ mais do que qualquer tratamento!” São Padre Pio de Pietrelcina