1. Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze.

2. Ez az elsõ összeírás Quirinius, Szíria helytartója alatt volt.

3. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják.

4. József is fölment Galilea Názáret nevû városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségébõl származott,

5. hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.

6. Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje.

7. Mária megszülte elsõszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.

8. Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején õrizték nyájukat.

9. Egyszerre csak ott állt elõttük az Úr angyala, és beragyogta õket az Úr dicsõsége. Nagyon megijedtek.

10. De az angyal így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek.

11. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában.

12. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektettett, bepólyált gyermeket."

13. Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsõítette az Istent ezekkel a szavakkal:

14. "Dicsõség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!"

15. Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!"

16. Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvõ gyermeket.

17. Miután látták, az ezen gyermekrõl nekik mondottak alapján ismerték fel.

18. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén.

19. Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette.

20. A pásztorok hazatértek, dicsõítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik.

21. Amikor eltelt a nyolc nap és körülmetélték, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielõtt még a méhben megfogamzott volna.

22. Amikor elteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,

23. ahogy az Úr törvényében elõ volt írva: az anyaméhet megnyitó minden elsõszülött fiú az Úr szentjének hívatik,

24. s az áldozatot is be akarták mutatni, ahogy az Úr törvénye elõírta: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.

25. Íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevû igaz és istenfélõ ember. Várta Izrael vigaszát, és a Szentlélek volt rajta.

26. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektõl, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét.

27. A Lélek indítására a templomba ment. Amikor a szülõk a gyermek Jézust bevitték, hogy a törvény elõírásának eleget tegyenek,

28. karjába vette és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal:

29. "Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében,

30. mert látta szemem üdvösségedet,

31. melyet minden nép színe elõtt készítettél,

32. világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsõségül népednek, Izraelnek."

33. Apja és anyja csodálkoztak azon, amit fiukról mondott.

34. Simeon megáldotta õket, és így szólt anyjához, Máriához: "Íme, õ sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak -

35. a te lelkedet is tõr járja át -, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai."

36. Volt egy Áser törzsébõl való, Anna nevû prófétaasszony, Fánuel leánya, aki már igen öreg volt. Hét évig élt férjével lánysága után,

37. aztán özvegyen maradt. Már nyolcvannégy esztendõs volt. Nem hagyta el a templomot soha, éjjel-nappal böjtben és imádságban szolgált.

38. Ebben az órában is odajött, dicsõítette az Istent, és beszélt róla mindenkinek, aki csak várta Jeruzsálem megváltását.

39. Miután így eleget tettek az Úr törvényének, lementek galileai városukba, Názáretbe.

40. A gyermek pedig nõtt és erõsödött, bölcsesség töltötte be, és az Isten kegyelme volt rajta.

41. Szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.

42. Amikor tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint.

43. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei tudták volna.

44. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, mentek egy napig, és keresték a rokonok és ismerõsök között.

45. Amikor nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy keressék.

46. Három nap múlva akadtak rá a templomban, ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezgette õket.

47. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein.

48. Amikor meglátták, csodálkoztak. Anyja így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk."

49. Ezt felelte: "De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?"

50. Ám õk nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat.

51. Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megõrizte szívében.

52. Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek elõtt.





“Dirás tu o mais belo dos credos quando houver noite em redor de ti, na hora do sacrifício, na dor, no supremo esforço duma vontade inquebrantável para o bem. Este credo é como um relâmpago que rasga a escuridão de teu espírito e no seu brilho te eleva a Deus”. São Padre Pio de Pietrelcina