Második Törvénykönyv, 9

1. Halld, Izrael! Most átkelsz a Jordánon, s bevonulsz, hogy leigázd a nálad nagyobb és hatalmasabb népeket, az égig érõ falakkal megerõsített nagy városokat,

2. az enakiták nagy és magas termetû népét, amelyet ismersz, s amelyrõl magad hallottad: ki tudna Enak fiainak ellenállni?

3. Ma megtapasztalod, hogy az Úr, a te Istened maga kel majd át elõtted, mint emésztõ tûz. Elpusztítja, s hatalmad alá veti õket, úgyhogy gyorsan kiûzheted és elpusztíthatod õket, ahogy az Úr megmondta neked.

4. Amikor az Úr, a te Istened elûzi õket, ne mondd magadban: az Úr hûségemért engedi, hogy ennek az országnak a birtokába jussak, ezeket a népeket pedig gonoszságukért ûzi ki elõtted az Úr.

5. Nem hûségedért s szíved egyenességéért jutsz földjüknek birtokába, sokkal inkább gonoszságukért ûzi ki elõtted a népeket, azért, hogy teljesítse ígéretét, amelyet atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel tett.

6. Maradj annak a tudatában, hogy az Úr, a te Istened ezt a szép földet nem hûségedért adja birtokodul, mert nyakas nép vagy.

7. Emlékezzél! Ne feledkezz meg róla, hogy a pusztában magadra haragítottad az Urat. Attól a naptól, hogy kivonultatok Egyiptomból, erre a helyre érkezéstekig lázongtatok az Úr ellen.

8. A Hóreben annyira magatokra vontátok az Úr haragját, és az Úr megneheztelt rátok, hogy el akart pusztítani benneteket.

9. Ez akkor történt, amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kõtáblákat, annak a szövetségnek a tábláit, amelyet az Úr veletek kötött: negyven nap és negyven éjjel a hegyen maradtam, sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam.

10. Az Úr átadott nekem két kõtáblát, amelyre Isten ujja ugyanazokat a szavakat írta, amelyeket az Úr egybegyûléstek napján a hegyen a lángok közül intézett hozzátok.

11. A negyven nap és negyven éjjel elteltével az Úr átadott nekem két kõtáblát, a szövetség tábláit.

12. Aztán így szólt hozzám az Úr: "Siess, menj le! Mert néped, amelyet kivezettél Egyiptomból, bûnt követett el. Hamar letért az útról, amelyet rendeltem a számukra: bálványt öntött magának!"

13. Aztán így folytatta az Úr: "Látom, nyakas ez a nép!

14. Hadd pusztítsam hát el, s hadd töröljem el a nevét a föld színérõl! Téged pedig ennél nagyobb s népesebb néppé teszlek."

15. Akkor megfordultam, s lejöttem a hegyrõl. A szövetség két táblája a két kezemben, a hegy pedig lángokban égett.

16. Láttam, hogy újra vétkeztetek az Úr, a ti Istenetek ellen, borjút öntöttetek magatoknak, hamar letértetek az útról, amelyet az Úr rendelt számotokra.

17. Ezzel a két kõtáblát, amely kezemben volt, odavágtam, és a szemetek láttára összetörtem.

18. Aztán leborultam az Úr elõtt, s mint elõször, negyven nap és negyven éjjel sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam, bûnötök miatt, amit azzal követtetek el, hogy olyat tettetek, ami tetszése ellenére van, s haragra gerjeszti az Urat.

19. Mert féltem attól a haragtól és nehezteléstõl, amely eltöltötte az Urat ellenetek, annyira, hogy el akart pusztítani benneteket.

20. De most is meghallgatott az Úr; Áronra is nagyon megharagudott az Úr, úgyhogy el akarta pusztítani, de könyörögtem Áronért is.

21. Bûnötök tárgyát azonban, amelyet alkottatok, a borjút, megragadtam, s egészen porrá zúztam, tûzbe vetve elégettem; aztán porát a hegyrõl lefutó patakba szórtam.

22. Aztán Taberában, Masszában és Kibrot-Hattavában is haragra ingereltétek az Urat.

23. S amikor Kádes-Barneából ezzel a paranccsal indított benneteket útra: "vonuljatok oda és vegyétek birtokba a földet, amelyet adok nektek", akkor is lázadoztatok az Úr, a ti Istenetek parancsa ellen, nem hittetek neki és nem hallgattatok a szavára.

24. Amióta csak ismer benneteket, mindig lázongtatok az Úr ellen.

25. Leborultam, mert az Úr azzal fenyegetõzött, hogy elpusztít benneteket, s negyven nap és negyven éjjel arcra borulva

26. könyörögtem az Úrhoz, ezekkel a szavakkal: "Ó Uram, Istenem! Ne pusztítsd el népedet és örökségedet, amelyet nagy hatalmaddal kiszabadítottál és erõs kézzel kivezettél Egyiptomból!

27. Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákobra! Ne nézd ennek a népnek a makacsságát, gonoszságát s vétkét!

28. Különben azt mondják majd annak az országnak a népei, ahonnan kivezettél bennünket: Az Úr nem tudta elvezetni õket a földre, amelyet ígért nekik, s gyûlöletbõl félrevezette, hogy a pusztában elpusztítsa õket!

29. Mégiscsak a te néped és a te örökséged, te vezetted ki hatalmas erõddel és kinyújtott karoddal."