Mikeás könyve, 1
1. Az Úr szava, amelyet a moréseti Mikeáshoz intézett Jotám, Acház és Hiszkija júdeai királyok idejében; látomások Szamariáról és Jeruzsálemrõl.
2. Figyeljen minden nemzet, hallja meg a föld és minden lakója! Az Úr, az Isten vádol benneteket, az Úr az õ szent templomában.
3. Mert lám, az Úr elhagyja szent hajlékát, leszáll és a föld magaslatain jár.
4. Lépései alatt szétfolynak a hegyek, beomlanak a völgyek, mint a viasz a tûzben, mint a lejtõn a víz.
5. Ez mind Jákob gonoszsága miatt és Izrael házának vétkei miatt következik be. Mi a gonoszsága Jákobnak? Nem Szamaria? És mi Júda házának vétke? Nem Jeruzsálem?
6. "Szamariát romhalmazzá teszem a pusztában, beültetem szõlõvel. Köveit legörgetem a völgybe, és feltárom alapjait.
7. Szobrai mind összetörnek, kicsapongása bérét elégetem, és minden bálványát darabokra töröm. Mivel paráznaságuk bérén vásárolták õket össze, legyen belõlük újra a paráznaság jutalma."
8. Ezért gyászba öltözöm és jajgatok, mezítláb járok és ruhátlanul, üvöltözök, mint a sakálok, kiáltozok, mint a struccmadarak.
9. Az Úr csapása ellen nincsen orvosság, utoléri Júdát, lecsap népem kapujára, Jeruzsálemre.
10. Ne hirdessétek ki Gátban, ne hullassatok könnyeket... Fetrengjetek a porban Bet-Leafrában!
11. Fújd meg a harsonát Sáfir lakója! Nem hagyta el városát Caanán lakója! Bet-Haécel alapjait megingatták, támasztékait elvetették.
12. Hogyan remélhetne bármi jót Marót lakója, amikor veszedelem jõ az Úrtól Jeruzsálem kapuján?
13. Fogd be a kocsiba a paripát, Lákis lakója! [Ezzel kezdõdött Sion leányának bûne, megtalálhatók benned Izrael vétkei.]
14. Ajándékot kell majd adnod Móreset-Gátnak, Bet-Akzib megcsalja majd Izrael királyait.
15. Rád tör még a rabló, Maresa lakója! ...Adullámig jut el Izrael dicsõsége.
16. Vágd le a hajad, nyiratkozz meg kedvelt fiaid miatt, légy kopasz, mint a keselyû, mert fogságba viszik majd õket, messzi földre.