1. Sámuel így szólt Saulhoz: "Az Úr küldött, hogy fölkenjelek népe, Izrael királyává! Hallgass hát az Úr szavára!

2. Ezt mondja a Seregek Ura: Meg akarom torolni, amit Amalek Izrael ellen vétett: nem adott neki utat, amikor kivonult Egyiptomból.

3. Rajta hát, menj, és támadd meg Amaleket, és töltsd be rajta és mindenén, amije csak van, az átkot. Ne kíméld, hanem ölj meg férfit és nõt, gyereket és csecsemõt, marhát és juhot, tevét és szamarat!"

4. Saul tehát odaparancsolta a népet, és Telamban számba vette az embereket: kétszázezer gyalogos [és tízezer júdeai].

5. Aztán Saul kivonult Amalek székhelye ellen, s lesbe állított egy csapatot az árokban.

6. A kenitáknak azt mondta Saul: "Rajta! Húzódjatok vissza, s vonuljatok ki Amalek földjérõl, nehogy velük együtt benneteket is kiirtsalak. Mert ti, amikor kivonultunk Egyiptomból, megértõk voltatok Izrael fiai iránt." A keniták tehát odébb vonultak Amalek földjérõl.

7. Saul megverte Amaleket Havilától egészen Surig, amely Egyiptomtól keletre fekszik.

8. Amalek királyát, Agagot élve fogta el, a népet azonban kardélre hányta, s így betöltötte rajta az átkot.

9. Ám Agagot megkímélte Saul és a nép, és ugyanígy a kecskék-juhok és a marhák javát is, a legszebb hízott állatokat, s mind, ami csak értékes holmi akadt: nem töltötte be rajtuk az átkot. Csak azon töltötték be az átkot, ami a jószágból selejtes volt, s nem sokat ért.

10. Ezért az Úr szózatot intézett Sámuelhez. Azt mondta:

11. "Bánom, hogy Sault királlyá tettem, mert elfordult tõlem és nem teljesítette parancsaimat." Ez nagyon fájt Sámuelnek, úgyhogy egész éjszaka könyörgött az Úrhoz.

12. Másnap Sámuel kora reggel fölkelt, hogy fölkeresse Sault. De közölték Sámuellel: "Saul fölment a Kármelre, gyõzelmi emléket állított ott, aztán visszatért, s lement Gilgalba."

13. Amikor Sámuel odaért Saulhoz, Saul így szólt hozzá: "Áldjon meg az Úr! Teljesítettem az Úr parancsát."

14. Sámuel azt mondta: "Miféle bégetés az, ami a fülembe hatol és miféle marhabõgés az, amit hallok?"

15. "Az amalekitáktól hozták el - válaszolta Saul -, mert a nép megkímélte a kecskék-juhok és a marhák javát, hogy feláldozza az Úrnak, a te Istenednek. A többin betöltöttük az átkot."

16. De Sámuel így szólt: "Hagyd abba! Azért jöttem, hogy tudtodra adjam, mit mondott nekem az éjszaka az Úr." "Beszélj!" - mondta neki.

17. Erre Sámuel így beszélt: "Nemde Izrael törzseinek feje lettél, pedig a magad szemében is kicsinek látszottál? Téged kent föl az Úr Izrael királyává.

18. S most az Úr meghagyta neked, hogy vonulj ki, és megparancsolta: Menj és töltsd be az átkot azon a semmirekellõn, Amaleken, és harcolj ellene, míg meg nem semmisíted.

19. Miért nem engedelmeskedtél az Úrnak? Miért estél neki a zsákmánynak, s miért tettél olyat, ami az Úr szemében visszatetszõ?"

20. "Engedelmeskedtem az Úrnak - válaszolta Saul Sámuelnek -, hiszen hadat vezettem, ahova az Úr küldött. Igaz, Agagot, az amalekiták királyát magammal hoztam, de az amalekitákon betöltöttem az átkot.

21. De hát a nép vett a zsákmányból magának kecskét-juhot meg marhát, a legjavából, bár be kellett volna rajta tölteni az átkot, hogy Gilgalban feláldozza az Úrnak, a te Istenednek."

22. Sámuel azonban ezt felelte neki: "Vajon éppúgy tetszését leli az Úr az égõáldozatban és a véres áldozatban, mint az Úr parancsa iránti engedelmességben? Igen, az engedelmesség többet ér, mint az áldozat, a szófogadás értékesebb a kosok hájánál.

23. Az engedetlenség olyan, mint a varázslás bûne, a nyakasság annyi, mint a terafimmal való visszaélés. Mivel az Úr szavát semmibe vetted, túl kicsinek talált arra, hogy továbbra is Izrael királya légy."

24. Saul erre azt mondta Sámuelnek: "Vétkeztem, mert áthágtam az Úr parancsát, és amiket meghagytál nekem. Féltem a néptõl, és engedtem neki.

25. De most bocsáss meg és térj velem vissza, hogy imádjam az Urat."

26. Sámuel azonban így felelt: "Nem térek veled vissza. Mivel semmibe vetted az Úr szavát, az Úr elvetett: nem leszel tovább Izrael királya."

27. Amikor Sámuel megfordult s indulni akart, Saul megragadta köntösén a bojtot, úgyhogy leszakadt.

28. Sámuel erre azt mondta: "Az Úr ma elragadta tõled Izrael királyságát és másnak adja, aki jobb nálad."

29. [S Izrael dicsõsége nem hazudik és nem érez megbánást. Mert nem is ember, hogy volna mit megbánnia.]

30. Erre Saul így szólt: "Vétkeztem. De azért tisztelj meg népem vénei és Izrael elõtt, és térj velem vissza, hogy imádjam az Urat."

31. Sámuel megfordult és követte Sault. És Saul imádta az Urat.

32. Ezután Sámuel megparancsolta: "Vezessétek elém Agagot, Amalek királyát!" Agag ellenkezve állt eléje, s azt mondta: "Bizony, a halál keserû!"

33. Sámuel azonban így felelt neki: "Amint kardod megfosztotta gyermekeiktõl az asszonyokat, anyádat is megfosztom az asszonyok közül gyermekétõl!" Ezzel Sámuel lefejezte Agagot az Úr színe elõtt, Gilgalban.

34. Aztán Sámuel elment Rámába, Saul meg hazament Gibeájába.

35. Sámuel halála napjáig nem látta viszont Sault. De Sámuel szánta Sault, amiért az Úr megbánta, hogy Izrael királyává tette.





“Desapegue-se daquilo que não é de Deus e não leva a Deus”. São Padre Pio de Pietrelcina