Teremtés könyve, 48

13. Majd fogta kettõjüket, Efraimot a jobbjára, úgyhogy Izraelnek a baljára esett, Manasszét pedig a baljára, úgyhogy Izraelnek a jobbjára esett, és odavitte õket.

Verses related to Teremtés könyve, 48:

A Genesis 48 elmondja azt a pillanatot, amikor Jacob megáldja unokáit, Efraimot és Manasseh -t, a Joseph fiai. Jacob az elsőszülött áldását adja meg az Ephraimnak, a legfiatalabbnak, a legidősebb, a legidősebb helyett, amely az akkori kultúrában szokatlan volt. A következő öt verset választottuk ki, hogy relevanciájukkal rendelkezzenek az ebben a fejezetben tárgyalt témákkal.

1 Timóteus 4:14: "A benned lévő ajándékot nem veszik meg, amelyet a próféciának adtak, az idősebb kezének kivetésével." Jacob áldása Ephraim és Manasseh ellen egy példa arra, hogy a vezető miként azonosíthatja és megáldhatja azokat, akik különleges ajándékokkal és készségekkel rendelkeznek, még akkor is, ha nem az idősebbek vagy nyilvánvalóbbak.

Róma 8:17: "És ha gyerekek vagyunk, akkor hamarosan örökösök, Isten örökösei és Krisztus együttesei vagyunk: ha biztos, hogy szenvedünk vele, akkor dicsőítünk vele." Az Ephraimnak nyújtott születési jog áldása, és nem Manasseh, példa arra, hogy Isten gyakran a legkevésbé nyilvánvaló vagy látszólag kevésbé képes áldásokat és kitüntetéseket fogadni.

Példabeszédek 17:6: "A régi korona gyermekeik gyermekei; és gyermekeik dicsősége a szüleik." Jacob demonstrálja az unokáik szeretetét és gondozását, megáldja őket, és felismeri a következő generáció fontosságát a család és a örökség folytonosságában.

1 Péter 2:9: "De te vagy a megválasztott generáció, a királyi papság, a szent nemzet, a megszerzett emberek, hogy bejelentheted annak erényeit, akik sötétségtől csodálatos fényéig hívtak téged." Az Ephraimnak és Manassehnek adott áldás példája annak, hogy Isten hogyan használhatja a következő generációt céljainak elvégzéséhez és értékeinek továbbításához.

Zsidók 11:21: "Hit, Jacob, a halálhoz közeli, megáldotta Joseph fiait, és imádta, a határa végén." Jacob unokáinak áldása egy példa arra, hogy a hit miként ösztönözheti az apát vagy a nagyapát, hogy áldja meg és átadja a szellemi értékeket a következő generációnak.