Fundar 23 Resultados para: Ígéret

  • Kegyelme örökre elveszett? Elenyészett a minden nemzedéknek adott ígéret? (Zsoltárok könyve 77, 9)

  • Ócsárolták az ígéret földjét, nem bíztak meg ígéretében. (Zsoltárok könyve 106, 24)

  • Mert az ígéret nektek és fiaitoknak szól, meg azoknak, akiket - bár távol vannak - meghívott a mi Urunk, Istenünk." (Apostolok Cselekedetei 2, 39)

  • Az az ígéret ugyanis, hogy Ábrahám és utódai öröklik a világot, nem a törvénnyel, hanem a hitbeli megigazulással kapcsolatban hangzott el. (Rómaiaknak írt levél 4, 13)

  • Mert ha a törvény alá rendeltek az örökösök, akkor a hit hiábavaló, az ígéret pedig érdektelen. (Rómaiaknak írt levél 4, 14)

  • Tehát azért hitbõl, hogy ugyanakkor kegyelembõl is legyen. Így lesz az ígéret minden utód számára biztos, nemcsak azok számára, akik alá vannak vetve a törvénynek, hanem azok számára is, akik Ábrahám hitébõl valók. Õ mindnyájunknak atyja (Rómaiaknak írt levél 4, 16)

  • Õ a remény ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyja lesz, az ígéret ugyanis így szólt: "Így lesz nemzetséged." (Rómaiaknak írt levél 4, 18)

  • Csupán "Izsák leszármazottjait hívják utódoknak." Más szóval: nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekeit nevezik utódnak. (Rómaiaknak írt levél 9, 8)

  • Az ígéret ugyanis így hangzott: "A maga idején eljövök és Sárának fia lesz." (Rómaiaknak írt levél 9, 9)

  • Nos, az ígéret Ábrahámnak és leszármazottjának szólt. Nem azt mondja (az Írás): "és leszármazottainak", mintha sokaknak szólna, hanem csak egynek: "leszármazott", s ez Krisztus. (Galatáknak írt levél 3, 16)

  • Ezzel azt akarom mondani, hogy az Istentõl korábban jogerõre emelt végrendeletet a négyszázharminc esztendõvel késõbb adott törvény nem érvényteleníti, az ígéret tehát nem vesztheti el hatályát. (Galatáknak írt levél 3, 17)

  • Ha ugyanis a törvénybõl folyna az örökség, akkor nem lehetne az ígéret folyománya. Ám Ábrahámot ígérete alapján ajándékozta meg az Isten. (Galatáknak írt levél 3, 18)


“Queira o dulcíssimo Jesus conservar-nos na Sua graça e dar-nos a felicidade de sermos admitidos, quando Ele quiser, no eterno convívio…” São Padre Pio de Pietrelcina