1. Izrael férfiai megesküdtek Micpában: "Senki sem adja közülünk a lányát feleségül Benjaminhoz."

2. Azután a nép Bételbe ment, és ott ült az Úr elõtt estig, jajveszékelt és zokogva sírt.

3. "Ó Urunk, Izrael Istene - mondták -, miért történt ez Izraelben, hogy kivész ma egy törzs Izraelbõl?"

4. Másnap kora reggel fölkelt a nép, oltárt épített ott, s égõ- és közösségi áldozatot mutatott be.

5. Majd megkérdezték Izrael fiai: "Izrael törzsei közül melyik nem jött el a gyülekezetbe, az Úrhoz?" Ugyanis ünnepélyesen megesküdtek rá, hogy "aki nem jön el az Úrhoz Micpába, annak meg kell halnia."

6. Izrael fiai ugyanis megszánták testvérüket, Benjamint és így szóltak: "Ma egy törzs kivész Izraelbõl.

7. Hogyan tudnánk feleséget szerezni azoknak, akik megmaradtak? Megesküdtünk az Úrnak, hogy közülünk nem adja senki a lányát feleségül nekik."

8. Megkérdezték tehát: "Izrael összes törzsei közül melyik nem vonult fel Micpába, az Úrhoz?" Úgy találták a táborban, hogy a gileádi Jábesbõl nem ment el senki sem a gyülekezetbe.

9. Megszámolták a népet, és senki sem volt ott a gileádi Jábes lakói közül.

10. Akkor a közösség elküldött ellenük tizenkétezer embert, csupa vitéz harcost, ezzel a paranccsal: "Menjetek és hányjátok kardélre a gileádi Jábes lakóit, az asszonyokat és a gyerekeket is.

11. Így járjatok el: minden férfin és azokon az asszonyokon, akik már voltak együtt férfival, töltsétek be az átkot, de az érintetlen lányokat hagyjátok életben."

12. A gileádi Jábes lakói között négyszáz érintetlen lányt találtak, közülük egyet sem érintett férfi. Ezeket elvitték a táborba, Silóba, Kánaán földjére.

13. Ekkor az egész közösség követeket küldött Benjamin fiaihoz, akik a Rimmon sziklánál voltak, és békét ajánlott nekik.

14. Benjamin fiai erre visszatértek, és a gileádi Jábes leányai közül, akiket életben hagytak, feleséget adtak nekik, de mindegyiknek nem adhattak.

15. A nép sajnálkozott Benjamin miatt, mert az Úr rést ütött Izrael törzsein.

16. A közösség vénei ezért így szóltak: "Hogyan tudnánk feleséget szerezni azoknak, akiknek nem jutott? Benjamin asszonyai ugyanis elpusztultak."

17. Aztán hozzáfûzték: "Az örökrésznek érintetlenül Benjaminénak kell maradnia, s nem veszhet ki egy törzs Izraelbõl.

18. Hisz mi nem adhatunk nekik feleséget lányaink közül." Izrael fiai ugyanis megesküdtek: "Átkozott legyen, aki feleséget ad Benjaminnak."

19. Így szóltak: "Van az Úrnak egy ünnepe, amelyet minden esztendõben Silóban szokás megülni [amely Bételtõl északra, a Bételbõl Szichembe vezetõ úttól keletre, Lebonától meg délre fekszik]."

20. Ezt tanácsolták tehát Benjamin fiainak: "Menjetek és rejtõzzetek el a szõlõkben.

21. Amikor észreveszitek, hogy kijönnek Silóban a lányok a körtáncra, gyertek elõ a szõlõkbõl, ragadjon meg ki-ki egyet feleségül Siló lányai közül, és térjetek vissza Benjamin földjére.

22. Ha atyjuk vagy testvéreik idejönnek és panaszt emelnek ellenetek, ezt mondjuk nekik: Bocsássatok meg nekik, hogy úgy vették feleségüket, mint a háborúban. Ha ti magatok adtátok volna õket nekik, akkor ebben az esetben ti vétkeztetek volna."

23. Benjamin fiai így tettek, s számuknak megfelelõen egy-egy feleséget ragadtak el a táncolók közül. Azután útra keltek, visszatértek területükre, fölépítették városaikat és letelepedtek bennük.

24. Izrael fiai is elszéledtek onnan. Visszatért mindenki a törzsébe, nemzetségébe, hazament a maga örökrészébe.

25. Ebben az idõben nem volt király Izraelben, és mindenki azt tette, amit kedve tartott.





“Quanto maiores forem os dons, maior deve ser sua humildade, lembrando de que tudo lhe foi dado como empréstimo.” São Padre Pio de Pietrelcina