1. Így szólt hozzám: "Emberfia, amit itt találsz, azt edd meg, edd meg ezt a tekercset és menj, szólj Izrael házához."

2. Kinyitottam a számat, s megetette velem a tekercset,

3. és azt mondta nekem: "Emberfia, gyomrod eméssze meg, és egész belsõ részed teljen el ezzel a tekerccsel, amit adok neked." Megettem, és olyan édes volt a számban, mint a méz.

4. Akkor ezt mondta nekem: "Emberfia, indulj, s menj el Izrael házához és hirdesd nekik a szavaimat!

5. Mert nem valami érthetetlenül beszélõ és idegen nyelvû néphez szól küldetésed, hanem Izrael házához.

6. Nem érthetetlenül beszélõ és idegen nyelvû népekhez szól küldetésed, amelyeknek nem érted a szavukat. Ha hozzájuk küldenélek, meghallgatnának,

7. de Izrael háza nem akar majd meghallgatni, mert engem sem akarnak meghallgatni. Mert Izrael egész házának kemény a feje és megátalkodott a szíve.

8. Nézd, olyan keménnyé teszem arcodat, mint az õ arcuk, és homlokodat is olyan keménnyé, mint amilyen az õ homlokuk.

9. Homlokodat olyan keménnyé teszem, mint a gyémánt, ami keményebb a sziklánál. Ne félj tõlük, s ne remegj elõttük, mert hiszen lázongó nemzedék ez!"

10. Aztán ezt mondta nekem: "Emberfia, azokat a szavakat, amelyeket hozzád intézek, õrizd meg szívedben, hallgasd meg füleddel,

11. és menj el a számûzöttekhez, a népedbõl valókhoz, szólj hozzájuk és mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten, akár meghallgatják, akár nem hallgatják."

12. Aztán elragadott a lélek, és hallottam, amint mögöttem nagy sokaság zengte: "Áldott legyen az Úr dicsõsége nyugalmának helyén!"

13. Hallani lehetett az élõlények egymást verdesõ szárnyainak csattogását, a mellettük levõ kerekek zaját és a nagy morajt.

14. Akkor a lélek fölemelt és elragadott, s én elmentem keserûséggel lelkem felindulásában, és az Úr keze súlyosan rám nehezedett.

15. Megérkeztem Tel Abibba a Kebár folyó mellett letelepedett számûzöttekhez, oda, ahol laktak, s mint egy kába, hét napig maradtam köztük.

16. Amikor elmúlt a hét nap, az Úr szózatot intézett hozzám:

17. "Emberfia, Izrael házának õrévé rendeltelek. Ha hallod ajkamról a szót, figyelmeztesd õket a nevemben.

18. Ha azt mondom a gonosznak: Meghalsz, s te nem figyelmezteted, nem beszélsz neki, hogy letérítsd a gonoszt gonosz útjáról, hogy így életben maradjon, a gonosz meghal a bûne miatt, de vérét tõled kérem számon.

19. Ha azonban figyelmezteted a gonoszt, és mégsem szakít gonoszságával és gonosz útjával, akkor meghal a bûne miatt, te ellenben megmented életedet.

20. Ha az igaz eltér igazságától és gonoszságot mûvel, és én csapdát állítok elé, úgyhogy meghal, akkor mivel nem figyelmeztetted, meghal a bûne miatt - az igazság, amelyet tettekre váltott, nem számít be neki -, de a vérét tõled kérem számon.

21. Ha azonban figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzék, és nem is vétkezik, akkor életben marad, mert figyelmeztetted, s te is megmented életedet."

22. Fölöttem volt az Úr keze, s azt mondta (az Úr): "Indulj, menj ki a síkságra, s ott majd szólok hozzád."

23. Elindultam, kimentem a síkságra és lám, ott állt az Úr dicsõségében; ahhoz hasonló volt a dicsõsége, mint amit a Kebár folyónál láttam, és arcra borultam a földön.

24. Ekkor eltöltött az Úr lelke, talpra állított, és így szólt hozzám: "Menj, és zárkózzál be házadba!

25. Mert, emberfia, lám bilincseket raknak rád, megkötöznek, úgyhogy nem tudsz kiszabadulni.

26. A nyelvedet szájpadlásodhoz tapasztom, úgyhogy néma leszel, és nem tudod többé figyelmeztetni õket, mert hiszen lázongó nemzedék ez.

27. Ám amikor szólok hozzád, megnyitom szádat. Akkor mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten. Aki meg akarja hallani, az hallja meg, aki nem akarja, hát ne hallja, mert hiszen lázongó nemzedék ez."





“Na igreja se fala somente com Deus.” São Padre Pio de Pietrelcina