Izajás könyve, 2

1. Izajásnak, Ámosz fiának látomása Júdáról és Jeruzsálemrõl.

2. Az utolsó idõkben az Úr házának hegye szilárdan áll majd a hegyek tetején, és magasabb lesz a halmoknál. Oda özönlenek mind a nemzetek,

3. felé tart számos nép, és így szól: "Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson meg minket útjaira, és így az ösvényein járhassunk. Mert a Sionról jön a törvény és Jeruzsálembõl az Úr tanítása."

4. Õ tart majd ítéletet a nemzetek között, és igazságot szolgáltat számtalan népnek. Õk meg ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szõlõmetszõ késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést.

5. Jákob háza, gyertek, járjunk az Úr világosságában!

6. Igen, elvetetted népedet, Jákob házát. Mert tele van jósokkal és jövendõmondókkal, mint a filiszteusok földje. Idegenek fiaival kötnek szövetséget.

7. Országa tele van ezüsttel-arannyal, és kincseinek se szeri, se száma. Országa tele van lovakkal, harci szekereit nem lehet megszámlálni.

8. És tele van országa bálványokkal... Meghajolnak kezük mûve elõtt, olyasmi elõtt, amit ujjaik alkottak.

9. Az ember megalázkodik majd, s meghajlik a férfi: Ne bocsáss meg nekik!

10. Menekülj a kõsziklák közé, és rejtõzz a porba a rettenetet keltõ Úrtól, fölségének dicsõsége elõl, amikor fölkel, hogy megrendítse a földet.

11. Akkor az ember lesüti kevély szemét, és az emberek gõgjét megaláztatás éri. Egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon.

12. Igen, a Seregek Urának napja megaláz majd minden gõgöt és kevélységet, és minden nagyravágyást.

13. Megalázza Libanonnak minden cédrusát, Básán minden tölgyét,

14. mind a magas hegyeket, és mind a kiemelkedõ dombokat,

15. mind a büszke tornyokat és mind az erõs várfalat,

16. Tarsis minden hajóját és az összes értékes holmit...

17. Meggörnyed az emberi nagyság és az emberek gõgjét megaláztatás éri. Egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon,

18. és a bálványok mind elenyésznek.

19. A kõsziklák barlangjaiba menekülnek az emberek és a föld hasadékaiba a rettenetet keltõ Úrtól, fölségének dicsõsége elõl, amikor fölkel, hogy megrendítse a földet.

20. Azon a napon az ember odaveti majd a vakondoknak és a denevéreknek ezüst- és aranybálványait, amelyeket azért csinált, hogy imádja õket,

21. és a kõsziklák hasadékaiba menekül, s a sziklák üregeibe, a rettenetet keltõ Úrtól, fölségének dicsõsége elõl, amikor fölkel, hogy megrendítse a földet.

22. Ne bízzatok hát emberben, akinek mindene a lehelet az orrában. Ugyan mi nagyot tarthattok felõle?