1. Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, ahol Dávid lakott. Ha az esztendõhöz esztendõ járul, és az ünnepek köre újra megfordul,

2. úgy megszorongatom Árielt, hogy sírás és jajgatás hallik benne. Olyan leszel nekem, mint Áriel:

3. Tábort ütök körülötted, mint Dávid, körülzárlak tornyokkal és sáncot emelek ellened.

4. A földre sújtva, onnan fogsz beszélni, szavad a porból hangzik majd fel. Hangod a földbõl jön, mint egy szellemé, a porból hallatszik suttogó szavad.

5. De hirtelenül és váratlanul az történik,

6. hogy a Seregek Ura meglátogat mennydörgéssel, földrengéssel, zúgó szélvésszel, fergeteggel, viharral és emésztõ tûzzel. (5ab) Akkor ellenségeid serege szétszóródik, mint a finom por, és mint az elszálló pelyva, olyan lesz zsarnokaid hada.

7. A számtalan nemzet, amely Áriel ellen harcolt, úgy eltûnik, mint az álom, mint az éjszakai látomás. Azok, akik harcoltak ellene, és sáncot emelve megostromolták,

8. mind úgy járnak, mint az éhes ember, aki azt álmodja, hogy eszik, ám, ha fölébred, kielégítetlen a vágya. Mint a szomjazó, aki azt álmodja, hogy iszik, de ha fölébred, továbbra is bágyadt és szomjas: Így jár majd mindaz a számtalan nemzet, amely a Sion hegye ellen harcol.

9. Álmélkodjatok és bámuljatok! Támolyogjatok és ingadozzatok! Legyetek részegek, de ne a bortól, tántorogjatok, de ne a mámorító italtól!

10. Mert az Úr árasztott el benneteket az álomkór szellemével. Õ zárta be szemeteket: a prófétákat, Õ takarta be fejeteket: a látnokokat.

11. Ezeknek a dolgoknak a látomása olyan számotokra, mint egy lepecsételt könyvnek a tartalma, amelyet ha odaadnak valakinek, aki tud olvasni, s azt mondják neki: Olvasd, azt feleli: Nem tudom, mert le van pecsételve.

12. Ha meg olvasni nem tudónak adják a könyvet, s azt mondják neki: Olvasd, akkor az így felel: Nem ismerem a betûket.

13. Ezt mondja az Úr: Ez a nép csak a szájával közeledik hozzám, és csak az ajkával dicsõít, a szíve azonban távol van tõlem, úgyhogy istenfélelmük csak emberi parancs követése, amit betanultak,

14. ezért újra ámulatot keltõ módon bánok velük, csodálatra és bámulatra méltó módon: odalesz bölcseik bölcsessége, és okosaiknak okossága elenyészik.

15. Jaj azoknak, akik elrejtõznek az Úr elõl, hogy eltitkolják terveiket, akik a sötétben viszik végbe tetteiket, s azt mondják: Ugyan ki lát minket, ki ismer bennünket?

16. Micsoda ferde gondolkodás ez! Vajon szembeszállhat-e az agyag a fazekassal? És mondhatja-e a mû alkotójának: "Nem te csináltál!" Vagy a fazék a fazekasnak: "Nem ért a dolgához!"?

17. Még egy kis idõ, egy egészen kicsi, és nemde gyümölcsöskert lesz a Libanon, a gyümölcsöskert meg erdõvé terebélyesedik?

18. Azon a napon a süketek meghallják a könyv szózatát, és a homály és sötétség elmúltával látni fog a vakok szeme.

19. A szelídek újra örülnek az Úrban, és a szegények ujjonganak Izrael Szentjében.

20. Mert a zsarnok nem lesz többé, a gúnyolódó kipusztul, és mind kiirtják, akik gonoszat forralnak.

21. Azokat, akik gonoszul megrágalmaznak másokat, akik tõrbe ejtik a bírót a kapuban, és az igazat alaptalanul megfosztják jogától.

22. Ezért mondja az Úr, Jákob házának Istene, Ábrahám megváltója: "Nem szégyenül meg többé Jákob, és arca nem sápad el többé,

23. mert látni fogja, amit kezem végbevitt körükben, és szentnek hirdeti a nevemet." Valóban, szentnek magasztalják majd Jákob Szentjét, és félve tisztelik Izrael Istenét.

24. Akkor a tévelygõ lelkûek bölcsességet tanulnak, és a zúgolódók elfogadják a fegyelmet.





“O trabalho é tão sagrado como a oração”. São Padre Pio de Pietrelcina