Jeremiás könyve, 20

1. Meghallotta Paschur pap, Immer fia, aki az Úr házának felügyelõje volt, hogy Jeremiás ezt a prófétai szózatot hirdette.

2. Erre Paschur megverette Jeremiás prófétát, majd abba a kalodába záratta, amely az Úr házába vezetõ felsõ kapunál, a Benjamin-kapunál volt.

3. Másnap Paschur kiengedte Jeremiást a kalodából. Jeremiás akkor így szólt hozzá: "Nem Paschurnak hív az Úr, hanem Rettegésnek.

4. Mert ezt mondja az Úr: Rettegéssé teszlek téged és minden barátodat; ellenségeik kardjától hullanak el mindnyájan, a szemed láttára. Az egész Júdát Babilon királyának kezére adom; az majd Babilonba hurcolja és kardélre hányja õket.

5. Ennek a városnak minden gazdagságát, minden vagyonát, minden drágaságát, Júda királyainak minden kincsét ellenségeik kezére adom. Azok majd elrabolják, elhurcolják és Babilonba viszik õket.

6. Te meg, Paschur, és egész házad népe fogságba mentek; Babilonba jutsz, ott halsz meg és ott temetnek el téged és minden barátodat, akiknek hazugságot jövendöltél."

7. Rászedtél, Uram! S én hagytam, hogy rászedj. Erõsebb voltál nálam és legyõztél. Nevetségessé váltam napról napra: Aki csak lát, mind kicsúfol.

8. Ahányszor csak beszélek, azt kell kiáltanom, azt kell hirdetnem: "Erõszak! Romlás!" Az Úr szava így mindennap gyalázatomra vált és csúfságomra.

9. Már azt gondoltam: Nem törõdöm vele, nem beszélek többé a nevében. De ilyenkor mintha tûz gyúlt volna szívemben, és átjárta minden csontomat. S ha megfeszítettem erõmet, hogy ellenálljak, belefáradtam és nem tudtam elviselni.

10. Hallom sokak gyalázkodását: "Rettegés mindenütt! Jelentsétek föl! Följelentjük!" Még azok is, akik barátaim voltak, bukásomra lestek: "Hátha valamiképp tõrbe csalhatnánk, legyõzhetnénk, és bosszút állhatnánk rajta."

11. De az Úr, mint hõs harcos, mellettem áll. Ellenfeleim meginognak, s nem bírnak velem, szégyent vallanak és elbuknak. Örökké tartó, soha el nem múló gyalázatban lesz részük.

12. Te pedig, Seregek Ura, igazságos Bíró, aki a vesék és szívek vizsgálója vagy, engedd, hadd láthassam, miként állsz rajtuk bosszút, mert eléd tártam ügyemet.

13. Énekeljetek az Úrnak! Dicsõítsétek az Urat! Mert kiszabadította a szegény lelkét a gonoszok kezébõl.

14. Átkozott legyen a nap, amelyen születtem! Az a nap, amelyen a világra hozott anyám: ne legyen áldott.

15. Átkozott legyen az a férfi, aki hírül vitte apámnak: "Fiúgyermeked született" - és ezzel mint jó hírrel örvendeztette meg.

16. Legyen hasonló az az ember azokhoz a városokhoz, amelyeket az Úr könyörtelenül feldúlt; reggel halljon jajkiáltást, délben meg harci riadót,

17. mert nem ölt meg anyám méhében. Bárcsak anyám teste lett volna a sírom, amikor még a méhében hordozott!

18. Miért is jöttem ki méhébõl? Hogy csak nyomorúságot és bánatot lássak, és gyalázatban töltsem napjaimat?