Jób könyve, 26

1. Jób akkor válaszolt és így szólt:

2. Sokat segítettél a tehetetlenen, az erõtlen karnak támaszul szolgáltál;

3. jó tanácsot adtál a tudatlannak, és nagy bölcsességrõl tettél bizonyságot!

4. De kinek nyilatkoztattad ki a szavad? És kinek a lelke szólt belõled?

5. Összerezzennek még az árnyak is, megijed a víz is, s mind, ami benne él.

6. Elõtte az alvilág mezítelen fekszik, nincsen eltakarva.

7. Északot feszíti az üresség fölé, és a semmi fölé a földet függeszti.

8. Õ sûríti össze a vizet felhõkbe, s nem szakad el alattuk az ég boltozata.

9. Õ az, aki elfödi a telihold arcát, felhõtakaróját fölé borítja.

10. A vizek színe fölé egy kört rajzol, ott, hol a sötétség a fénnyel határos.

11. Az ég oszlopai inogni kezdenek, reszketnek korholó szavától.

12. Ereje fölkorbácsolja a tengert, bölcsessége Rahab fölé kerekedik.

13. Hogyha rálehel, újra ragyog az ég, és a fürge sárkányt átdöfi a keze.

14. De ez mind csak szegélye útjának, suttogó szavakat hallottunk csak tõle! Eget rázó tetteit ki tudja felfogni?