1. Nézd, csalatkozol reménységedben, puszta tekintete legyõzi az embert.

2. Hogyha fölébresztik, dühroham fogja el. Ki volna képes ellenállni neki?

3. Ki maradt épségben, ha vele szembeszállt? A kerek ég alatt nincs egyetlen egy sem.

4. Nem hallgathatok el semmit tagjairól, sem az erejérõl, sem szép alkatáról.

5. Ki merné felnyitni felsõ ruházatát, és ki hatolhat be kettõs páncéljába?

6. Torkának kapuit vajon ki nyitja ki? Fogazata körül rémület tanyázik.

7. Háta pikkelyeket visel barázdásan, mik le vannak zárva kovakõ pecséttel.

8. Egyik a másikhoz hozzáilleszkedik, még a levegõ sem hatol át közöttük.

9. Szorosan záródik az egyik a másikhoz, összekapcsolódnak, s el nem választhatók.

10. Tüsszentése nyomán világosság ragyog, szeme olyan, mint a hajnal szempillája.

11. A torkából meg fáklyák törnek elõ, s mint a tûz szikrái szállnak, a magasba.

12. Az orrlyukaiból füst gomolyog elõ, mint a fazékból, amely forr és buzog.

13. A parázs lángra lobban, hogyha rálehel, a torkából meg tûzcsóva tör elõ.

14. Nyakszirtjén az erõ vett lakást magának, elõtte meg a rémület jár.

15. Szilárdan áll rajta rétegezett húsa, mozdulatlan, mintha ráöntötték volna.

16. Mintha kõbõl volna, oly kemény a szíve, kemény, mint amilyen az alsó malomkõ.

17. Ha föltápászkodik, a habok is félnek, a tenger hullámai távolabb húzódnak.

18. Aki találkozik vele, hiába ránt kardot, nem használ a lándzsa, s a kopja és a nyíl sem.

19. Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, az ércet nem nézi többre pudvás fánál.

20. A nyíl nem tudja megfutamítani, a rá zúdított kövek pozdorjává törnek.

21. Csak egy szalmaszálnak nézi a buzogányt, nevet a dárdán is, amely felé süvít.

22. Lehetnek alatta éles cserepek is. Felszántja az iszapot, akár a borona.

23. Forrásba hozza a mélyet, mint egy üstöt, festékesfazék lesz körötte a tenger.

24. Mögötte fényesen világlik az útja, õsz ember hajának gondolnád a tengert.

25. Nincs hozzá fogható a földkerekségen, arra termett, hogy sohase féljen.

26. Mindent, ami magas, megvetéssel néz le, mert a büszke állatoknak õ a királyuk.





“O Senhor se comunica conosco à medida que nos libertamos do nosso apego aos sentidos, que sacrificamos nossa vontade própria e que edificamos nossa vida na humildade.” São Padre Pio de Pietrelcina