Lukács evangéliuma, 4

1. Jézus a Szentlélektõl eltelve elment a Jordántól, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult

2. negyven napra. Itt megkísértette a sátán. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett.

3. Ekkor így szólt hozzá a sátán: "Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kõnek, hogy váljék kenyérré!"

4. De Jézus ezt felelte: "Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember."

5. Erre a sátán fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a földkerekség minden országát.

6. "Mindezt a hatalmat és dicsõséget neked adom - mondta -, mert hisz én kaptam meg, és annak adom, akinek akarom.

7. Ha leborulva hódolsz elõttem, az mind a tied lesz."

8. Jézus elutasította: "Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!"

9. Ekkor a sátán Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította és így szólt: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét!

10. Hisz írva van: Angyalainak parancsolta felõled, hogy oltalmazzanak, és:

11. Kezükön hordoznak majd, nehogy kõbe üsd a lábad."

12. De Jézus ezt válaszolta: "Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!"

13. Miután a sátán minden kísértést végbevitt, egy idõre elhagyta Jézust.

14. Jézus most a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken.

15. Tanított a zsinagógákban, és mindenki magasztalta.

16. Amikor Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett.

17. Izajás próféta könyvét adták neki oda. Szétbontotta a tekercset, és épp azon a helyen, ahol ez volt írva:

18. "Az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat,

19. és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét."

20. Összetekerte az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rászegezõdött.

21. S elkezdte beszédét: "Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok."

22. Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. "De hát nem József fia?" - kérdezgették.

23. Így szólt hát hozzájuk: "Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: Orvos, magadat gyógyítsd! A nagy tetteket, amelyeket - mint hallottuk - Kafarnaumban végbevittél, vidd végbe itt, a hazádban is!"

24. Majd így folytatta: "Bizony mondom nektek, hogy egy prófétát sem látnak szívesen a saját hazájában.

25. S igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön.

26. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élõ özvegyasszonyhoz.

27. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán."

28. Ezt hallva mind haragra gerjedtek a zsinagógában.

29. Felpattantak, kiûzték a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák.

30. De õ áthaladt köztük és eltávozott.

31. Jézus lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton tanította õket.

32. Tanítása mindenkit ámulatba ejtett, mert szavának hatalma volt.

33. Volt a zsinagógában egy ember, akiben egy tisztátalan démon lelke volt.

34. Ez hangosan kiabálta: "Hagyd abba! Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? A vesztünkre jöttél? Tudom ki vagy: az Isten Szentje."

35. Jézus ráparancsolt: "Elhallgass és menj ki belõle!" Erre a tisztátalan lélek a földre sújtotta, kiment belõle, anélkül, hogy bajt okozott volna neki.

36. Mindenki elámult, s egymás közt azt kérdezgették: "Miféle beszéd ez? Akkora hatalma és ereje van, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, úgyhogy kimennek a megszállottakból?"

37. Híre elterjedt az egész környéken.

38. Jézus a zsinagógából kijõve, Simon házába ment. Simon anyósa magas lázban feküdt. Szóltak neki miatta.

39. Fölé hajolt, parancsolt a láznak, és az nyomban elhagyta. Mindjárt fel is kelt és kiszolgálta.

40. Napnyugta után hozzátartozóik elvitték hozzá a különféle bajokban szenvedõ betegeket. Egyenként rájuk tette kezét, s meggyógyította õket.

41. Sokakból gonosz lélek ment ki, így kiáltozva: "Te az Isten Fia vagy!" De õ rájuk szólt, s nem engedte szóhoz jutni õket, mert hisz tudták, hogy õ a Krisztus.

42. Amikor megvirradt, kiment egy elhagyatott helyre. A nép kereste, míg meg nem találta. Marasztalták, hogy ne hagyja ott õket.

43. De õ azt felelte: "Más városokban is kell hirdetnem az Isten országát, hiszen ez a küldetésem."

44. És hirdette Júdea zsinagógáiban.