Márk evangéliuma, 12

1. Ezután példabeszédekben kezdett szólni hozzájuk: "Egy ember szõlõt ültetett, s körülvette sövénnyel, sajtót ásott benne s tornyot is épített. Majd bérbe adta szõlõmûveseknek, és elment idegenbe.

2. Amikor eljött az ideje, elküldte a szõlõmûvesekhez szolgáját, hogy szedje be a neki járó részt a szõlõ termésébõl.

3. Ezek elfogták, összeverték, és üres kézzel elzavarták.

4. Egy másik szolgát küldött hát oda hozzájuk, ennek betörték a fejét és szidták-gyalázták.

5. Küldött egy harmadik szolgát is. Ezt megölték. S még több más szolgát küldött, ezek közül némelyeket megvertek, másokat megöltek.

6. Már csak egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Utoljára õt küldte el hozzájuk. Azt gondolta: Fiamat csak megbecsülik!

7. De a szõlõmunkások így biztatták egymást: Ez az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz öröksége!

8. Nekiestek hát, megölték és kidobták a szõlõbõl.

9. Mit tesz majd a szõlõ ura? Eljön, megöli a szõlõmûveseket, és másoknak adja ki a szõlõt.

10. Nem olvastátok az Írást: A kõ, melyet az építõk elvetettek, szegletkõvé lett.

11. Az Úr tette azzá, s csodálatos a szemünkben?"

12. Erre el akarták fogni, de féltek a tömegtõl. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták, elmentek onnan.

13. A farizeusok és a Heródes-pártiak közül odaküldtek hozzá néhány embert, hogy a szavaiba belekössenek.

14. Ezek odamentek hozzá és megkérdezték: "Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, és nem veszed tekintetbe az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?"

15. De õ tisztában volt képmutatásukkal, és így szólt: "Miért kísértetek engem? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!"

16. Mikor odavitték, megkérdezte tõlük: "Kinek a képe ez, és kinek a felirata?" "A császáré" - felelték.

17. Jézus folytatta: "Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!" Azok igen elcsodálkoztak rajta.

18. Ezután a szadduceusok mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, s ezt a kérdést tették fel neki:

19. "Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének.

20. Volt hét fiútestvér. Az elsõ megnõsült, aztán meghalt utód nélkül.

21. Feleségét elvette a második is, de az is meghalt anélkül, hogy gyermeke lett volna. Hasonlóképpen a harmadik is,

22. sõt mind a hét, de egy sem hagyott hátra gyermeket. Végül az asszony is meghalt.

23. A feltámadáskor, ha ugyan feltámadnak, melyiküké lesz az asszony? Hiszen mind a hétnek a felesége volt?"

24. Jézus így felelt: "Nem azért tévedtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát?

25. Hiszen, amikor feltámadnak, nem nõsülnek és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben.

26. Nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokorról szóló részben, mit mondott Isten a halottak feltámadásáról? Én, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene vagyok!

27. Tehát nem a halottak Istene, hanem az élõké. Így nagy tévedésben vagytok."

28. Egy írástudó is hallgatta a vitát. Amikor látta, milyen találóan megfelelt nekik, megkérdezte tõle: "Melyik az elsõ a parancsok közül?"

29. Jézus így válaszolt: "Ez az elsõ: Halld, Izrael: Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr.

30. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl, teljes elmédbõl és minden erõdbõl!

31. A második így szól: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat! Ezeknél nincs nagyobb parancs."

32. Az írástudó helyeselte: "Valóban jól mondtad, Mester, hogy Õ az egyetlen (Isten), és hogy rajta kívül nincs más.

33. Meg hogy Õt teljes szívünkbõl, teljes elménkbõl és teljes erõnkbõl szeretni, felebarátunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égõ- vagy bármi más áldozatnál."

34. Jézus az okos beszéd hallatára megdicsérte: "Nem jársz messze az Isten országától" - mondta neki. Több kérdést már nem mertek neki föltenni.

35. Hanem amikor a templomban tanított, Jézus tette fel a kérdést: "Hogy mondhatják az írástudók azt, hogy a Krisztus Dávid fia?

36. Maga Dávid a Szentlélek erejébõl ezt mondja: Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj a jobbomra, s ellenségeidet lábad alá teszem zsámolyul.

37. Ha maga Dávid Urának mondja, hogy lehet akkor a fia?" A nagy népsokaság szívesen hallgatta.

38. Tanítás közben ezt a figyelmeztetést adta: "Óvakodjatok az írástudóktól! Szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik õket.

39. Szívesen elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a fõhelyeket.

40. Felélik az özvegyek házát, közben színleg nagyokat imádkoznak: annál szigorúbb ítélet vár rájuk."

41. Ezután leült szemben a kincstárral és figyelte, hogy dob a nép pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be.

42. De aztán jött egy szegény özvegy, s csak két fillért dobott be.

43. Erre odahívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe.

44. Mert õk a feleslegükbõl adakoztak, ez pedig mindent odaadott, ami csak szegénységétõl telt, egész megélhetését."