Második Törvénykönyv, 33
1. Ez az áldás, amellyel Mózes, az Isten embere halála elõtt megáldotta Izrael fiait.
2. Így szólt: Az Úr Sínai felõl jött, Szeirbõl ragyogott fel népének, Paran hegyén jelent meg. Azóta, hogy Kádesbõl útra keltek, Kedvükért délrõl a hegyekig hatolt.
3. Igen, szeretted az õsöket, A szentek mind a kezedben vannak, Elerõtlenedve lábadhoz borultak, Azt akarták, hogy te vezesd õket.
4. (Mózes törvényt szabott nekünk.) Jákob népe örökébe lépett,
5. Király támadt Jesurunban, Amikor egybegyûltek a vezérek, Összejöttek Izrael törzsei.
6. Ruben maradjon életben s ne haljon meg, Éljen kisszámú harcosa!
7. Júdáról ezt mondta: "Halld meg, Uram, Júda szavát, S vezesd vissza népéhez! Ha hatalmával érte harcba száll, Légy segítsége azok ellen, akik szorongatják."
8. Lévirõl így beszélt: "Add Lévinek Urimodat. Szeretett emberednek Tummimodat. Masszánál súlyosan megpróbáltad, Meriba vizeinél perbe fogtad.
9. Azt mondta apjáról, anyjáról: Nem láttam õket. Nem tudott többé testvéreirõl, S gyermekeit sem ismerte. Csak a te szavadra figyeltek, Megtartották szövetségedet.
10. Tanítják Jákobot parancsaidra, Izraelt törvényeidre. Áldozat illatát küldik orrodba, Oltárodra teszik az égõáldozatot.
11. Áldd meg, Uram, jólétét, Keze munkája nyerje el tetszésed! Törd össze derekát ellenfeleinek S gyûlölõinek - ne keljenek fel többé ellene."
12. Benjaminról ezt mondta: "Az Úrnak kedveltje, éljen biztonságban Minden idõben! A magasságbeli legyen oltalmazója, Lakjék az õ hegyei között!"
13. Józsefrõl így beszélt: "Földjét áldja meg az Úr! Fönt az ég harmatának legjava, És lent a tenger árja, A legjava annak, amit a nap érlel,
14. A legjava annak, amit a hold sarjaszt,
15. A legjava az õsi hegyeknek, A legjava a letûnt idõk halmainak,
16. A legjava a földnek és termésének, S annak tetszése, aki a csipkebokorban lakik, Szálljon József fejére, A testvérei közül kiválasztott fejének tetejére!
17. Mint az elsõszülött bika, legyen tele méltósággal. Szarva erõs, mint a bivalyé. Gyõzze le vele a népeket, Mind, egészen a határig. Így legyen Efraim tízezreivel S így Manassze ezreivel is."
18. Zebulunról ezt mondta: "Örülj, Zebulun, utadnak S te Isszachár, sátradnak!
19. A hegyen hívják össze a népeket, Ott mutassák be a méltó áldozatot. Magukba szívják a tenger árját S felszürcsölik a homok rejtett kincseit."
20. Gád felõl így beszélt: "Áldott legyen, aki tág teret ad Gádnak! Mint oroszlán nõsténye elnyúlt, Szétmarcangolta a kart is, a fejet is.
21. Aztán kiszemelte magának az elsõ részt, A vezér osztályrészét így szabta meg. Ha a hadinép élére áll, az Úr igazsága S az õ törvényei együtt vonulnak Izraellel."
22. Dánról ezt mondta: "Dán fiatal oroszlán, Mely Básánból iramodik ide."
23. Naftali felõl így beszélt: "Naftalinak bõven jusson a szeretetbõl, Töltse el az Úr áldása. Legyen övé a tenger és a dél."
24. Áserrõl ezt mondta: "A többi fiú közt Áser legyen áldott, A kedvelt testvérei körében, Lába fürödjék olajban!
25. Zárad legyen vasból és ércbõl, Egész életedben élj biztonságban.
26. Nincs hasonló Jesurun Istenéhez, Meglovagolja az eget, hogy segítsen rajtad, Meg a fellegeket, csak hogy fölemeljen.
27. Fent az õsidõk Istene, Lent az örök karja. Elûzi az ellenséget, Így szól: Pusztulj!
28. Izrael biztonságban élhet, Jákob kútja egyedül az övé. A gabona és a bor földjének Az ég megadja harmatát.
29. Boldog vagy, Izrael! Ki hasonló tehozzád, Te gyõzedelmes nép? Az Úr a védõpajzsod, A küzdõ kard, mely dicsõségre emel. Ellenségeid vesztedre törnek, De te hátukon taposol."