1. Ennek a hónapnak huszonnegyedik napján Izrael fiai összegyûltek, vezeklõruhát öltöttek, hamut szórtak a fejükre és böjtöltek.

2. Izrael nemzetsége elkülönült az idegenek fiaitól. Odaálltak és megvallották bûneiket és atyáik tévelygéseit.

3. [Odaálltak a helyükre, s a nap negyedrészében felolvastak az Úrnak, az õ Istenüknek törvénykönyvébõl, aztán a nap egy másik negyedrészében bûnvallomást tartottak, s leborultak az Úr, az õ Istenük elõtt.]

4. [Jesua, Binnui, Kadmiel, Sebanja, Bunni, Serebja, Bani, Kenani fölálltak a leviták emelvényére, s hangosan szólították az Urat, az õ Istenüket.

5. Aztán így szóltak a leviták, Jesua, Kadmiel, Bani, Hasabnia, Serebja, Hodijja, Sebanja és Petahja: "Keljetek föl, s magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket!"] Áldott legyen dicsõséges neved, amely fölötte van minden áldásnak és dicséretnek!

6. Te vagy, Uram, az Egyetlen! Te alkottad az eget, az egek egét és minden seregét, a földet és mind, ami rajta van, a tengereket és mind, ami bennük van. Te éltetsz mindent, és az égi sereg hódol elõtted.

7. Uram, te vagy az Isten, aki kiválasztottad Ábrámot, kivezetted a káldeai Urból, és az Ábrahám nevet adtad neki.

8. Hûségesnek találtad szívét és szövetséget kötöttél vele, hogy neki adod a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a jebuziták és a girgasiták földjét, neki és utódainak. Meg is tartottad szavadat, mert igaz vagy.

9. Láttad atyáink nyomorát Egyiptomban, s meghallottad kiáltásukat a Sás-tengernél.

10. Jeleket és csodákat mûveltél a fáraó ellen, összes szolgáján és országa egész népén, mert tudtad, milyen galádul bánt velük. Nevet szereztél magadnak, amely ma is megvan.

11. Megnyitottad a tengert elõttük: száraz lábbal keltek át a tengeren. A mélységbe taszítottad üldözõiket, mint valami követ, a vad vizekbe.

12. Felhõoszloppal vezetted õket nappal, és lángoszloppal éjszaka. Megvilágítottad elõttük az utat, amelyen menniük kellett.

13. Alászálltál a Sínai-hegyre, s beszéltél velük az égbõl. Igazságos rendelkezéseket, biztos törvényeket, nagyszerû parancsokat és elõírásokat adtál nekik.

14. Megismertetted velük szent szombatodat, utasításokat, parancsokat és törvényt adtál nekik, Mózes szolgád által.

15. Kenyeret adtál nekik az égbõl éhségük csillapítására, vizet fakasztottál a sziklából szomjuk oltására. Megparancsoltad, hogy menjenek, s vegyék birtokba a földet, amelyre megesküdtél, hogy nekik adod.

16. Atyáink azonban gõgjükben szembeszegültek, megkeményítették nyakukat, nem engedelmeskedtek parancsaidnak.

17. Vonakodtak engedelmeskedni, megfeledkeztek csodáidról, amelyeket értük tettél. Megkeményítették nyakukat, s fejükbe vették, hogy visszatérnek szolgaságukba, Egyiptomba. De te megbocsátó Isten vagy, irgalmas és könyörületes, hosszan tûrõ és végtelenül jó: nem hagytad el õket.

18. Amikor öntött borjút csináltak maguknak, és azt mondogatták: "Ez az istened, aki kihozott Egyiptomból", [s így nagy istenkáromlást követtek el],

19. te nagy irgalmasságodban nem hagytad el õket a pusztában: a felhõoszlop nem tûnt el elõlük, továbbra is vezette õket nappal az úton; s a tûzoszlop sem éjjel, hanem megvilágította elõttük az utat, amelyen menniük kellett.

20. Megadtad nekik jó lelkedet, hogy okossá tegye õket. Nem tagadtad meg szájuktól mannádat, és szomjúságukban vizet juttattál nekik.

21. Negyven évig gondot viseltél rájuk a pusztában, nem szenvedtek hiányt semmiben, ruhájuk nem vásott el, lábuk nem törött fel.

22. Királyságokat és népeket juttattál nekik, és nekik adtad õket tartományul. Elfoglalták Hesbon királyának, Szichonnak földjét, Básán királyának, Ognak földjét.

23. Megsokasítottad fiaikat, mint égen a csillagokat, és bevezetted õket a földre, amelyrõl azt mondtad atyáiknak, hogy menjenek és vegyék birtokukba.

24. Fiaik bevonultak és elfoglalták az országot. Megaláztad elõttük az ország lakóit, a kánaániakat, kezükbe adtad õket, királyaikat s az ország népeit, hogy bánjanak velük tetszésük szerint.

25. Megerõsített városokat és termékeny földet szereztek, mindenféle jóval teli házakat örököltek, megásott ciszternákat, szõlõket és olajfákat, s rengeteg gyümölcstermõ fát. Ettek, jóllaktak, meghíztak, dúskálkodtak nagy jóságodból.

26. De engedetlenek lettek, föllázadtak ellened, semmibe vették törvényeidet, prófétáidat meg, akik intették õket, hogy térjenek vissza hozzád, megölték, [így nagy istenkáromlást követtek el].

27. Ezért elnyomóik kezébe adtad õket, akik aztán megsanyargatták õket. Szorongatásuk idején hozzád kiáltottak, s te meghallgattad õket az égbõl. Nagy irgalmadban újra meg újra szabadítót küldtél nekik, akik kiszabadították õket elnyomóik kezébõl.

28. Amikor nyugalmuk volt, újra gonoszságra vetemedtek. Ellenségeik hatalmába adtad õket, akik zsarnokoskodtak fölöttük. Újra hozzád kiáltottak, és te meghallgattad õket az égbõl: irgalmadban számtalanszor megszabadítottad õket.

29. Intetted õket, hogy térjenek vissza törvényedhez, de kevélyen ellenszegültek. Nem hallgattak parancsaidra, vétkeztek törvényeid ellen, amelyek életet adnak az embernek, ha megtartja õket. Lázadoztak ellened, megkeményítették nyakukat és nem engedelmeskedtek.

30. Türelmes voltál velük számos éven át. Figyelmeztetted õket lelked által és prófétáid szavával. De nem hallgattak rád, azért az országok népeinek kezébe adtak õket.

31. Nagy irgalmasságodban azonban nem pusztítottad, nem hagytad el õket. Mert könyörületes és jóságos Isten vagy.

32. Most, ó Istenünk, te nagy, hatalmas és félelmetes Isten, aki megtartod szövetségedet és irgalmadat, ne vedd semmibe a sok megpróbáltatást, ami ért bennünket, királyainkat és vezéreinket, papjainkat és prófétáinkat, egész népedet, az asszír királyok idejétõl mind a mai napig.

33. Ami történt velünk, mindenben igazságos voltál. Mert megmutattad hûségedet, mi mégis gonoszságra vetemedtünk.

34. Királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem követték törvényedet, nem ügyeltek parancsaidra és utasításaidra, amelyeket adtál nekik.

35. Volt királyságuk, elhalmoztad õket jótéteményeiddel, adtál nekik kiterjedt és termékeny földet, mégsem szolgáltak neked, nem fordultak el gonosz tetteiktõl.

36. Nézd, ma szolgák vagyunk! Szolgák vagyunk azon a földön, amelyet atyáinknak adtál, hogy élvezzék gyümölcseit és javait.

37. Terményei a királyok hasznára vannak, akiket bûneink miatt rendeltél fölénk, s kedvük szerint bánnak testünkkel és állatainkkal, mi meg nagy nyomorúságban vagyunk.





“Há duas razões principais para se orar com muita satisfação: primeiro para render a Deus a honra e a glória que Lhe são devidas. Segundo, para falar com São Padre Pio de Pietrelcina