1. Gondolj Teremtõdre ifjúságod napjaiban, mielõtt megérkeznek a gonosz napok, és elközelegnek az évek, amelyekre azt mondod majd: nem tetszenek nekem;

2. mielõtt elsötétül a nap és a világosság, a hold és a csillagok, és mielõtt az esõ után visszatérnek a felhõk;

3. amikor megremegnek a ház õrzõi, és megrokkannak az erõs férfiak;

4. amikor bezárják a külsõ kapukat, és halkabbá válik a malom zaja; amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal elhallgat;

5. amikor félnek a magaslatoktól, és ijedten járnak az úton; amikor a mandulafa virágzik, a sáska jóllakik, a kapor kipattan, az ember meg örök hajlékába tér - az utcán már jönnek-mennek a siratóasszonyok;

6. mielõtt elszakad az ezüstkötél, megreped az arany gyertyatartó, megpattan a forrásnál a korsó, s összetörik a kúton a kerék;

7. és a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltetõ lehelet meg az Istenhez, aki adta.

8. Hiábavalóság, csak hiábavalóság - mondja a prédikátor - minden hiábavalóság!

9. A prédikátor nemcsak maga volt bölcs, hanem a népet is okosságra tanította. Sok bölcs mondást mérlegelt, felkutatott és megfogalmazott.

10. A prédikátor igyekezett tetszetõs szavakat találni, és az igazság szavait õszintén leírni.

11. A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke, és mint a levert cövekek a nyájak javára használja õket a pásztor.

12. Ezeken túl, fiam, ne kutass! A sok könyvírásnak se vége, se hossza, és a sok tanulás elfárasztja a testet.

13. Vége a beszédnek. Mindent hallottál. Féld az Istent, és tartsd meg a parancsait! Mert ez minden embernek a kötelessége.

14. Mivelhogy Isten minden tettet ítélõszéke elé visz, és lát minden rejtett dolgot, akár jó volt, akár rossz.





“A divina bondade não só não rejeita as almas arrependidas, como também vai em busca das almas teimosas”. São Padre Pio de Pietrelcina