1. Boldog az az ember, aki nem vétkezik szóval, és akit bûne miatt nem kínoz fájdalom.

2. Boldog az az ember, akit nem vádol a szíve, és aki nem süllyed reménytelenségbe.

3. Kicsinyes embernek nem való gazdagság, s a telhetetlennek mire jók a kincsek?

4. Aki magához fösvény, az másnak gyûjtöget, idegen tobzódik majd a javaiban.

5. Kivel tesz jót, aki sajnálja magától? A saját vagyonában sem leli örömét.

6. Nincs szörnyûbb, mint aki önmagához fösvény, ezáltal nyeri el gazdagsága bérét.

7. Néha ugyan tesz jót, de csak véletlenül, s végül mégis kimutatja gonoszságát.

8. Gonosz az, aki másra ferde szemmel tekint, elfordítja fejét és más embert lenéz.

9. A kapzsinak sose elég az, amije van, a telhetetlenség kiszárítja lelkét.

10. Fukar a zsugori, mikor kenyeret szel, a saját asztala is szükséget szenved.

11. Fiam, ha van mibõl, ne sajnáld magadtól, és vidd el az Úrnak az adományt, amit kíván tõled.

12. Ne felejtsd, a halál nem várat magára, s nem tudod, milyen szövetség áll fenn az alvilággal.

13. Tégy jót barátoddal, mielõtt meghalnál, ajándékozd meg, ahogyan csak tudod.

14. Ne vond meg magadtól a ma boldogságát, és vedd ki részedet az élvezetekbõl.

15. Nem kell vagyonodat másoknak adnod, nehéz szerzeményed a kockavetõknek.

16. Adj (ajándékot), s fogadj el magad is; élvezd az életet, mert az alvilágban már nincsen élvezet.

17. Minden test elavul, akárcsak a ruha, õsi törvény mondja: meghalni, meghalni!

18. Mint a levélrügy a zöldülõ fán: az egyik elhervad, a másik fejlõdik, ilyen a húsból s vérbõl való népség: amikor az egyik meghal, születik a másik.

19. Minden mulandó mû végül is elpusztul, és aki alkotta, osztozik sorsában.

20. Boldog az, akinek bölcsességen jár az esze, aki mindent okosan megfontol;

21. aki eszét a bölcsesség felé irányítja, és annak titkait igyekszik fölfedni,

22. mint valami vadász, úgy jár a nyomában, leskelõdik, hogyan juthat a közelébe,

23. benéz az ablakán, fülel az ajtaján,

24. s megtelepszik a háza közelében, a falához kötözi sátrának cövekét,

25. az oldalához üti fel a sátrát, s ezáltal kellemes otthonban lakhatik,

26. gondjaira bízza gyermekei sorsát, s az ágai alatt kipiheni magát,

27. a nagy hõség elõl árnyékába bújik, oltalmat nyújt neki annak dicsõsége.





“As almas! As almas! Se alguém soubesse o preço que custam”. São Padre Pio de Pietrelcina