Löydetty 1833 Tulokset: õket
Dicsõséged nagyságával megbénítottad ellenségeidet, haragod tüze megemésztette õket, mint a pelyvát. (Kivonulás könyve 15, 7)
Az ellenség így szólt: üldözõbe veszem, utolérem õket, szétosztom a zsákmányt, s lelkem kielégül. Kivonom kardomat, s kezem elpusztítja õket. (Kivonulás könyve 15, 9)
De te kifújtad leheletedet, s a tenger elborította õket. Úgy merültek el, mint az ólom, a hatalmas hullámokban. (Kivonulás könyve 15, 10)
Kinyújtottad jobbodat, a föld elnyelte õket. (Kivonulás könyve 15, 12)
Félelem és rettegés fogta el õket, karod erejétõl megmerevedtek, mint a kõ. Így vonult át néped, Uram, így vonult át a néped, melyet kiváltottál. (Kivonulás könyve 15, 16)
Elhoztad õket és elültetted, a hegyen, amely a te szent örökséged. Ezt a helyet, Uram, te tetted lakóhelyeddé, ezt a szentélyt, Uram, a te kezed készítette. (Kivonulás könyve 15, 17)
Mózes elbeszélte apósának mindazt, amit az Úr Izrael fiai érdekében a fáraóval és az egyiptomiakkal tett, mindazt a fáradságot, amelyet a pusztában átéltek, és azt is, hogyan mentette meg õket az Úr. (Kivonulás könyve 18, 8)
Jetró örült mindannak a jónak, amit az Úr Izraellel éreztetett, amikor az egyiptomiak hatalmából kiszabadította õket. (Kivonulás könyve 18, 9)
Tanítsd meg õket a parancsokra és elõírásokra, mutasd nekik az utat, amelyen járniuk kell, s a tetteket, amelyeket követniük kell. (Kivonulás könyve 18, 20)
De válassz ki a népbõl derék, istenfélõ és megbízható férfiakat, akik nem haszonlesõk, s tedd meg õket az ezres, a százas, az ötvenes és a tízes csoportok elöljáróivá. (Kivonulás könyve 18, 21)
Az Úr még ezt mondta: "Menj le és Áron kíséretében jöjj fel újra. A papok és a nép azonban ne lépjék át a határt, ne jöjjenek fel az Úrhoz, nehogy elpusztítsa õket". (Kivonulás könyve 19, 24)
Ne borulj le ilyen képek elõtt és ne tiszteld õket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyûlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon. (Kivonulás könyve 20, 5)