Löydetty 18 Tulokset: Boász

• Boász akkor jött ki Betlehembõl. Megszólította az aratókat: "Az Úr legyen veletek!" "Áldjon meg az Úr!" - felelték. (Rut könyve 2, 4)

• Ezután Boász megkérdezte szolgájától, akit az aratók fölé rendelt. "Kié ez a fiatalasszony?" (Rut könyve 2, 5)

• Boász így szólt Ruthoz: "Hallgass ide, leányom! Ne menj más földjére tallózni, ne menj el innét, hanem szegõdj szolgáimhoz. (Rut könyve 2, 8)

• "Elbeszélték nekem - válaszolta Boász -, mi mindent tettél anyósodért férjed halála után: elhagytad apádat, anyádat, szülõföldedet és eljöttél egy néphez, amelyet azelõtt soha nem ismertél, sem tegnap, sem tegnapelõtt. (Rut könyve 2, 11)

• Evés idején Boász odaszólt neki: "Gyere ide, egyél ebbõl a kenyérbõl és mártsd be falatodat a borecetbe!" Leült hát az aratók közé. (Boász) odaöntött neki egy halom pörkölt gabonát. Evett a jóllakásig, és még maradt is neki belõle. (Rut könyve 2, 14)

• Amikor felállt, hogy tovább tallózzék, Boász meghagyta szolgáinak: "Hagyjátok, hadd tallózzék a kévék között is, ne bántsátok! (Rut könyve 2, 15)

• Rut tehát egészen az aratás és a szüret végéig Boász szolgáival tartott. És továbbra is anyósánál maradt. (Rut könyve 2, 23)

• Vagy nem rokonunk-e Boász, akinek a szolgáihoz szegõdtél? Nos, ma este csépeli az árpát a szérûjén. (Rut könyve 3, 2)

• Amikor Boász evett és ivott, mint aki jól végezte dolgát, az árpahalom szélén nyugalomra tért. Rut csendben odalopódzott, fölemelte lábánál a takarót és odafeküdt. (Rut könyve 3, 7)

• Így hát ott maradt a lábánál fekve egészen reggelig. Boász fölkelt, mielõtt az egyik ember még fölismerhette a másikat. Mert így gondolkodott magában: "Nem kell megtudnia senkinek, hogy ez az asszony lejött a szérûre." (Rut könyve 3, 14)

• Boász ezalatt elment a város kapujához és leült oda. S lám, az a gyámolító, akirõl beszélt, épp arra ment. Megszólította: "Gyere ide és ülj le!" A férfi odament és leült. (Rut könyve 4, 1)

• Boász odahívott tíz férfit a város vénei közül, és így szólt: "Üljetek le!" Leültek. (Rut könyve 4, 2)