Löydetty 13 Tulokset: Efraimot

  • A történtek után hírül vitték Józsefnek: "Nézd, atyád beteg." Magával vitte két fiát, Manasszét és Efraimot. (Teremtés könyve 48, 1)

  • Majd fogta kettõjüket, Efraimot a jobbjára, úgyhogy Izraelnek a baljára esett, Manasszét pedig a baljára, úgyhogy Izraelnek a jobbjára esett, és odavitte õket. (Teremtés könyve 48, 13)

  • Így áldotta meg õket azon a napon, közben ezt mondta: "Bennetek kíván majd Izrael áldást magának, amikor így szól: Isten tegyen benneteket hasonlóvá Efraimhoz és Manasszéhoz." Így Efraimot Manassze elé helyezte. (Teremtés könyve 48, 20)

  • Jiftach összegyûjtötte Gileádból az összes férfit és harcba bocsátkozott Efraimmal. A gileádiak megverték Efraimot, mert ezek azt mondták: "Ti gileádiak csak efraimi szökevények vagytok Efraim és Manassze között." (Bírák könyve 12, 4)

  • És Jerobeámot, Nebátnak a fiát, aki bûnbe vitte Izraelt, s gonosz útra tanította Efraimot. Azóta bûneik igen nagyra nõttek, úgyhogy számkivetés lett a sorsuk, távol országuktól. (Sirák fia könyve 47, 24)

  • hanem Damaszkusz csak Arám fõvárosa marad, Razon meg Damaszkusz feje. Még hatvanöt esztendõ, és Efraimot úgy szétszórják, hogy nem lesz többé nép. (Izajás könyve 7, 8)

  • Manassze Efraimot falja, Efraim Manasszét, aztán mindketten Júdának esnek. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva. (Izajás könyve 9, 20)

  • Efraimot jól ismerem, Izrael nincs rejtve elõttem: igen, paráználkodtál, Efraim, Izrael bemocskolta magát. (Ozeás könyve 5, 3)

  • Saját gõgje vádolja Izraelt, bûnei megrendítik Izraelt és Efraimot, és Júda is elbukik velük. (Ozeás könyve 5, 5)

  • Lesújtják Efraimot, gyökerei kiszáradnak, nem terem gyümölcsöt. Ha születik is gyermekük, halállal sújtom méhük gyümölcsét. (Ozeás könyve 9, 16)

  • Efraim olyan, mint a betanított üszõ, amely szeret csépelni: lám, szépséges nyakára ráteszem a jármot, felszerszámozom Efraimot; Júda szántani fog, Jákob barázdát von. (Ozeás könyve 10, 11)

  • Pedig én tanítottam meg járni Efraimot, a karomon hordoztam; mégsem ismerték el, hogy a gondjukat viseltem. (Ozeás könyve 11, 3)


“Quando a videira se separa da estaca que a sustenta, cai, e ao ficar na terra apodrece com todos os cachos que possui. Alerta, portanto, o demônio não dorme!” São Padre Pio de Pietrelcina