Löydetty 1158 Tulokset: Király
Amikor Saul látta, hogy Dávid mint száll szembe a filiszteussal, megkérdezte serege vezérétõl, Abnertõl: "Kinek a fia ez a fiú, Abner?" "Amint igaz, hogy élsz, király - válaszolta Abner -, nem tudom." (Sámuel I. könyve 17, 55)
A király megparancsolta: "Érdeklõdj, kinek a fia ez a fiatalember!" (Sámuel I. könyve 17, 56)
Amikor tehát a filiszteus legyõzése után Dávid visszatért, Abner fogta, és a király felé vezette. A filiszteus feje ott volt a kezében. (Sámuel I. könyve 17, 57)
A bevonuláskor, amikor Dávid a filiszteusok legyõzése után visszatért, Izrael városaiból az asszonyok Saul király elé mentek, énekeltek és táncoltak, dobszóra, örömujjongás közepette és cintányért ütögetve. (Sámuel I. könyve 18, 6)
Dávid ezt felelte Saulnak: "Ki vagyok és mi a fajtám, atyám nemzetsége Izraelben, hogy a király veje lehetne belõlem?" (Sámuel I. könyve 18, 18)
Aztán Saul megparancsolta szolgáinak: "Súgjátok meg bizalmasan Dávidnak: Nézd, a király megkedvelt és a szolgái is szeretnek. Légy hát a király veje." (Sámuel I. könyve 18, 22)
Saul szolgái tehát Dávid fülébe juttatták ezeket a szavakat, de Dávid így válaszolt: "Oly kevésnek tartjátok a király vejévé lenni? Hiszen szegény ember vagyok, és alacsony sorból származom." (Sámuel I. könyve 18, 23)
Saul azt felelte: "Mondjátok meg Dávidnak: A király nem kíván egyebet foglalóul, csak száz filiszteusnak az elõbõrét, hogy így bosszút álljon a király ellenségein." Közben azt gondolta a király, hogy Dávid a filiszteusok kezére kerül. (Sámuel I. könyve 18, 25)
Amikor Saul szolgái átadták ezt az üzenetet, Dávid beleegyezett, hogy a király veje legyen. Még mielõtt letelt volna a határidõ, (Sámuel I. könyve 18, 26)
Jonatán csakugyan szót emelt Dávid érdekében atyjánál. Így beszélt: "Ne kövessen el a király bûnt szolgája, Dávid ellen, hiszen õ sem vétett ellened semmit, inkább javadra szolgáltak tettei. (Sámuel I. könyve 19, 4)
Ezután Dávid elrejtõzött a határban. Amikor elérkezett az újhold ünnepe, a király asztalhoz ült, hogy egyen. (Sámuel I. könyve 20, 24)
Azt mondta: Engedj, hadd menjek el, mert családi áldozat lesz ott a városban, és meghívtak a testvéreim. Ha elnyertem tetszésedet, engedd meg, hogy meglátogassam testvéreimet. Ezért nem jelent meg a király asztalánál!" (Sámuel I. könyve 20, 29)