Löydetty 505 Tulokset: Mózes
De nem hallgattak Mózesre, és egyesek mégis eltették másnapra. Ez azonban tele lett féreggel és bûzlött, ezért Mózes megharagudott rájuk. (Kivonulás könyve 16, 20)
El is tették másnapra, ahogy Mózes parancsolta: ez nem bûzlött, és férgek sem voltak benne. (Kivonulás könyve 16, 24)
Mózes így szólt: "Ma ezt egyétek, mert ma az Úr nyugalomnapja van, ma nem találtok kint semmit. (Kivonulás könyve 16, 25)
Mózes kihirdette: "Az Úr ezt parancsolja: töltsetek meg belõle egy omert, és tegyétek el a jövendõ nemzedék számára, hogy lássa azt a kenyeret, amellyel tápláltalak benneteket a pusztában, amikor kihoztalak Egyiptomból." (Kivonulás könyve 16, 32)
Mózes utasította Áront: "Végy egy edényt, tégy bele egy omer mannát, s állítsd az Úr elé, hogy megmaradjon a jövõ nemzedékek számára." (Kivonulás könyve 16, 33)
A nép nekitámadt Mózesnek és így szólt: "Adj nekünk ivóvizet." Mózes ezt válaszolta: "Miért támadtok engem? Miért kísértitek az Urat?" (Kivonulás könyve 17, 2)
A nép azonban szomjas volt, azért tovább zúgolódott Mózes ellen: "Miért hoztál ki bennünket Egyiptomból - kérdezték -, talán azért, hogy gyermekeinkkel és állatainkkal együtt szomjan haljunk?" (Kivonulás könyve 17, 3)
Mózes ilyen szavakkal fohászkodott az Úrhoz: "Mit tegyek ezzel a néppel? Kevés híja és megkövez." (Kivonulás könyve 17, 4)
Én odaállok eléd a sziklára a Hórebnél. Üss rá a sziklára, víz folyik majd belõle, hogy igyék a nép." Mózes úgy is tett, Izrael véneinek a jelenlétében. (Kivonulás könyve 17, 6)
Mózes így szólt Józsuéhoz: "Válassz ki magadnak férfiakat, és holnap szállj harcba az amalekitákkal. Én pedig Isten botjával a kezemben kiállok a domb tetejére." (Kivonulás könyve 17, 9)
Józsue úgy tett, ahogy Mózes parancsolta, s kivonult, hogy megütközzék az amalekitákkal. Mózes közben Áronnal és Hurral fölment a domb tetejére. (Kivonulás könyve 17, 10)
Ameddig Mózes a kezét kitárva tartotta, az izraeliták fölényben voltak, de ha leeresztette a kezét, az amalekiták jutottak fölényhez. (Kivonulás könyve 17, 11)