Löydetty 35 Tulokset: Múlva

  • Bizonyos idõ múlva Egyiptom királyának pohárnoka és sütõmestere vétettek uruk, Egyiptom királya ellen. (Teremtés könyve 40, 1)

  • Három nap múlva a fáraó fölemeli fejedet és visszahelyez hivatalodba. Úgy nyújtod majd a poharat a fáraónak, mint azelõtt, amikor pohárnoka voltál. (Teremtés könyve 40, 13)

  • Három nap múlva a fáraó fölemeli fejedet, felakasztat egy oszlopra és a húsodat a madarak szedik le rólad." (Teremtés könyve 40, 19)

  • Két év múlva a fáraónak álma volt. Úgy tûnt neki, mintha a Nílusnál állna. (Teremtés könyve 41, 1)

  • Negyven nap múlva, miután az országot kikémlelték, megfordultak, (Számok könyve 13, 25)

  • Egy idõ múlva aztán visszatért, hogy feleségül vegye a lányt. Kitérõt tett, hogy megnézze az oroszlán hulláját. S lám, az oroszlán csontvázában méhraj volt és lépesméz. (Bírák könyve 14, 8)

  • Azt felelte nekik: "Három nap múlva térjetek vissza hozzám!" Erre a nép eltávozott. (Krónikák II. könyve 10, 5)

  • A harmadik napon elment Jerobeám és az egész nép Rechabeámhoz, ahogyan a király meghagyta nekik: "Térjetek vissza három nap múlva!" (Krónikák II. könyve 10, 12)

  • De sógorságra lépett Achábbal. Néhány év múlva le is ment Achábhoz Someronba. Acháb igen sok bárányt és szarvasmarhát vágatott le neki és a kíséretében levõ népnek. Aztán rábeszélte, hogy vonuljon fel Ramot-Gileád ellen. (Krónikák II. könyve 18, 2)

  • Így tartott ez évrõl évre, és két év múlva, halála közeledtekor betegsége folytán kijöttek a belei. Így halt meg szörnyû kínok között. Népe neki nem gyújtott olyan halotti tüzeket, mint atyáinak. (Krónikák II. könyve 21, 19)

  • Egy idõ múlva elhatározta Joás, hogy megújítja az Úr templomát. (Krónikák II. könyve 24, 4)

  • Judit megtudta, hogy a nép vízhiány miatt elkeseredett, és zúgolódott a város elöljárói ellen. Azt is hallotta, hogy mit mondott nekik Uzija, hogy megesküdött: öt nap múlva átadják a várost az asszíroknak. (Judit könyve 8, 9)


“Queira o dulcíssimo Jesus conservar-nos na Sua graça e dar-nos a felicidade de sermos admitidos, quando Ele quiser, no eterno convívio…” São Padre Pio de Pietrelcina