Löydetty 13920 Tulokset: Meg

  • A város négyszögben épült, a hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost e náddal: tizenkétezer stádium. Hossza, szélessége és magassága ugyanannyi volt. (Jelenések könyve 21, 16)

  • Megmérte a falat: száznegyvennégy könyök emberi mérték szerint, ami egyenlõ az angyal mértékével is. (Jelenések könyve 21, 17)

  • És megmutatta nekem az élet folyóját, kristályhoz hasonlóan ragyogott, Isten és a Bárány trónjából fakadt. (Jelenések könyve 22, 1)

  • Az utca közepén és a folyam két partján az élet fái álltak. Tizenkétszer hoznak gyümölcsöt, vagyis minden hónapban teremnek, a fa levelei meg a népek gyógyulására szolgálnak. (Jelenések könyve 22, 2)

  • Íme, hamarosan eljövök. Boldog, aki megszívleli ennek a könyvnek prófétai szavait." (Jelenések könyve 22, 7)

  • Én, János hallottam és láttam ezeket. Miután hallottam és láttam, arcra borultam az angyal elõtt, aki ezeket megmutatta nekem, hogy imádjam. (Jelenések könyve 22, 8)

  • De így szólt: "Vigyázz, ne tedd! Csak neked és testvéreidnek vagyok szolgatársa, a prófétáké és azoké, akik megtartják ennek a könyvnek a szavait. Az Istent imádd!" (Jelenések könyve 22, 9)

  • Hamarosan eljövök, s velem lesz a jutalmam, hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint. (Jelenések könyve 22, 12)

  • Én vagyok az alfa és az ómega, az elsõ és az utolsó, a kezdet és a vég. (Jelenések könyve 22, 13)

  • Boldogok, akik megmossák ruhájukat (a Bárány vérében). Hatalmuk lesz az élet fája fölött, és a kapukon mennek be a városba. (Jelenések könyve 22, 14)

  • Tanúsítom mindenki elõtt, aki ennek a könyvnek prófétai szavait hallja: Aki ehhez hozzáad, azt Isten azokkal a csapásokkal sújtja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben. (Jelenések könyve 22, 18)

  • S ha valaki elvesz ennek a prófétai könyvnek szavaiból, Isten megvonja tõle a jogot az élet fájához és a szent városhoz, amelyek ebben a könyvben meg vannak írva. (Jelenések könyve 22, 19)


“Subamos sem nos cansarmos, sob a celeste vista do Salvador. Distanciemo-nos das afeições terrenas. Despojemo-nos do homem velho e vistamo-nos do homem novo. Aspiremos à felicidade que nos está reservada.” São Padre Pio de Pietrelcina